Folia historica 13
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VI.
Amíg 1941 a fokozodó háborús készülődés éve, addig a nyersanyag beszerzésének nehézségei miatt a termelés egyenetlenné válásának és részben visszaesésének éve is. A katonai vezetés állandó jelenléte és nyomása is szerepet játszott abban, hogy 1941-ben is újabb és újabb beruházásokat hajtottak végre, bár az ezekhez szükséges tőkekibocsájtást nem tartották megnyugtatónak, mivel az állam a hatalmas összegeket a bankjegyforgalom növelésével biztosította. Amíg 1930-ban a forgalomban levő bankjegy értéke 400 millió volt, 1938-ra elérte a 800 milliót 66 0. Az intézkedések nyugtalanították a Honvédelmi Minisztériumot is, mert úgy vélték, hogy a pénzhígítással létrehozott munkalehetőség — a pénz elértéktelenedése miatt — hamarosan visszahat a termelésre és az egyre szélesebb körben megfigyelhető elégedetlenség növekedését fogja eredményezni. Az ipari szakemberek a kiutat abban látták, „ ... ha az iparban a költségek és az árak viszonya újra egyensúlyba kerül, vagyis az új beruházások kielégítő rentabilitása biztosítottnak látszik." 66 1 Tényként kell elkönyvelni, hogy 1941-ben a katonai beruházások alacsonyabbak voltak, mint 1940 ben. A szakmunkások megtartása érdekében a beruházási terv keretében kiadott és teljesítés alatt álló rendelések legyártási idejének kitolását erőltették már csak azért is, mert a gondokat látva még 1940 novemberében „A m. kir. Honvédelmi Miniszter. . . rendeletével hozzájárult a lőszergyártó üzemek egyenletes és a lehető leghosszabb ideig tartó foglalkoztatásának érdekében a lőszergyártás ütemének lassításához." 66 2 Nemcsak a Fegyvergyár, hanem a hasonló termelési ágazatokkal rendelkező üzemek is panaszkodtak egyrészt a munkáselbocsájtás kényszere, másrészt az állami hadimegrendelések hiánya miatt. A Mercur rt. mellett kiemelhetjük a Győri Vagongyárat, ahol a repülőgép-osztályon szinte teljesen megállt a munka, és „Abban az esetben — írják —, ha sürgősen nem kap az üzem újabb munkákat, a motorüzemben foglalkoztatott munkások elbocsátására . . kerül sor." 66 3 Nem kisebb gondokkal küszködött a Weiss Manfréd, ahol a kapacitásnak közel 50%-a 1941-ben kihasználatlanul állt. A Weiss-család különösen a repülőgép-programot forszírozta, mivel Magyarországon ennek a nagy jövőt sejtető eszköznek gyártása a kezében összpontosult. 1940-ben 12 milliót fektettek ezen üzemrész bővítésére. Később még vissza kell térnünk a kérdésre az 1941 júniusában bekövetkezett események miatt. Mint az az elmondottakból látható, a magyar gyáripar a honvédség modern felszerelését nem tudta végrehajtani. Bartha Károly honvédelmi 190"
