Folia historica 13

Simon V. Péter: Özönvíz előtti lények a Nemzeti Múzeum régiséggyűjteményében (1848 tavasza és a Nemzeti Múzeum - néhány pecsétnyomó ürügyén)

- A kamaránál törvény dacára még folyvást használatban levő latin nyelv azonnal megszüntetvén, a magyar alkalmaztassák minden ágazatban..."

3

9 Nyáry Pál sikeresen egyeztette össze a reformkor törvényalkotásától haladó törvénycikkeket kikényszerítő liberális igényeket a nacionalista és demokratikus törekvésekkel — egyetlen beszédben. S miért ne tette volna? Az előző negyedszázad divatos politikája az érdekegyesítés volt. Azt követte ő is. Hű maradt a népnek tett Ígéretéhez is. Legalábbis ezt sejteti a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának ünnepélyes ígérete. Kubinyi Ágoston a célból vette át a pesti első bíróságú és váltófeltörvényszék megsemmisített pecsétnyomóit, „hogy ezeket a magyar nemzeti múzeum történeti kincsei közzé örök emlékül letegye".

4

0 Az első bíróságú váltótörvényszék három érvénytelenített pecsétnyomóját a múzeumi személyzet a következő napon vette leltárba. A negyedik leltárba vett darab a feltörvényszék elnöki pecsétnyomója volt. A latin nyelvű köriratok leírása után egyebek között ez a megjegyzés került be a leltárkönyvbe: „Az első bíróságú váltótörvényszék 3 rendbeli hivatalos pecsétnyomóját önként küldé át a [Pest megyei] választmánynak. A váltófeltörvényszék elnöki pecsétnyomóját szinte átadta. E négy pecsétnyomó a választmányban az elnök által bereszelteték és a m. n. museumba tétetni határoztaték."

4

1 Az újsághír és a leltárkönyvi bejegyzés egybevetéséből kitűnik, hogy az első bíróságú váltótörvényszékkel ellentétben, amelyet a tüntető nép fellépése ténylegesen megfosztott a hivatali működéséhez elengedhetetlen pecsétnyomóktól, a feltörvényszék továbbra is megtartotta pecsétnyomóit, csupán az elnök adta át pecsétnyomóját a tömeg élére állt választmányi tagoknak. Az elnöki pecsétnyomó átadása és ünnepélyes megsemmisítése annak az ígéretnek a megtartását szavatolta, miszerint a fellebbviteli törvényszék mindaddig lemond a pecséthasználatról, míg a remélt nádori engedély birtokában el nem készíttetheti új pecsétnyomóit, immár magyar címerrel és magyar nyelvű körirattal. Ez rendben is lett volna, hiszen elnöki pecsét nélkül egyetlen ügyirat sem volt lezárható és hivatalosan kiküldhető. Mire jó tehát a huzavona az elnöki pecsét híján mindenképpen érvényét veszítő többi pecsétnyomó körül? S egyáltalán, hol vannak azok a darabok, amelyekről az előbbi források nyomán fel kell tételeznünk, hogy a Pest megyei válaszmány kezére kerültek, átreszelésük azonban nem történt meg, amint késedelmet szenvedett múzeumi átvételük is? A válasz a Batthyányhoz intézett hivatalos beadványokból derül ki. Minthogy a Pozsonyban elfoglalt miniszterelnök maga nem intézkedhetett az ügyben, helyette a megbízásából eljáró MOIB. iktatókönyve tartalmazza a további fejleményekkel kap108"