Folia historica 13
Simon V. Péter: Özönvíz előtti lények a Nemzeti Múzeum régiséggyűjteményében (1848 tavasza és a Nemzeti Múzeum - néhány pecsétnyomó ürügyén)
Tabló. A felvétel kész. Minden szó, amit Nyáry a nemesi közgyűlés termébe becsődültekhez intéz, már csak ronthatja az elért hatást. Kár, hogy a magukat történelmi hősszerepre kiszemelő politikusoknak időnként ki kell lépniük a gondosan megtervezett pózból, hogy a napi érdekek aprópénzére válthassák a karnyújtásnyi távolságnál valamivel távolabbi halhatatlanságot. Nyáry is elkövette ezt a hibát. Elbizonytalanodása érthető, hiszen közszájon forgott, hogy egyike a lehetséges miniszteijelölteknek. Nem tagadhatta meg a lojalitást a kompromisszumos politikát kedvelni látszó kormányfőtől. Tapasztalt politikus, kapcsolatai és a mögötte álló vármegyei apparátus nyomása kivárásra késztetnék. Elnöke a vezérmegye csendre és rendre ügyelő állandó választmányának, minden földbirtokos és háztulajdonos tőle reméli a vagyonbiztonság megóvását. Erre képes is, amint azt a forradalom első napjaiban fényesen bizonyította. Férfias elhatározóképessége és tettereje még a radikális ifjakat is lenyűgözte, s legalább részben híveivé tette. A pillanat azonban azt követeli, hogy ezúttal ne külön-külön feleljen meg a ráruházott igényeknek, hanem együttesen. Mi mást tehetne? — a semmitmondásba menekül. Az egykori sajtótudósító összefoglalóját idézzük: „A mozgalomban is — úgymond —, szükséges a rend. Eddig a választmány hivatásának eleget tett. Vagy sürgönyökat küldött az országgyűlésre, vagy maga intézkedett. Azért kijelenté, hogy jelen mellőzése a választmánynak elhirtelenkedés volt. Jövőre a szabadság nevében kéri polgártársait, hogy a rendet tartsák fenn. S most — így végzé a szónok —, miután a történetírásnak általadtuk azt, mi a múlté, jövőre nézve szólítsuk fel a miniszterelnököt, hogy a sas és latin körirat az országban minden pecsétről eltüntessék. Határozat lett." 3 7 A kincstári nyilatkozat minden eleme törvényesen bevett szokáson, vagy a forradalom által tettlegesen kikényszerített rendszabályok valamelyikén nyugodott. Tökéletes összhangban állt az 1840. évi VI. tc. azon intézkedésével, amely a magyar Szent Korona országaiban bizonyos megszorításokkal a magyar nyelvet tette diplomatikai nyelvvé. Nem mondott ellent az 1840. évi XV. és 1844. évi VI. tc. váltótörvények előírásainak, sőt a címerhasználat és a nemzeti színek használata tekintetében egészen az 1723-ban becikkelyezett Pragmatica Sanctio eredeti értelmezéséig nyúlt vissza. 38 A forradalom hatalmi szervének számító közcsendi bizottmány pedig egyenesen rákényszerítette akaratát Nyáry Pálra, amikor a március 17-én kinevezett küldöttséget egyebek között az alábbi utasításokkal rendelte elnöklete alá: „ - A köz- és kormányépületekről a kétfejű sas - e természetelleni csoda —, vétessék le, s a sárga-fekete szin töröltessék el; 107"