Folia historica 13
Simon V. Péter: Özönvíz előtti lények a Nemzeti Múzeum régiséggyűjteményében (1848 tavasza és a Nemzeti Múzeum - néhány pecsétnyomó ürügyén)
Ebben a hangulatban robbant ki az a megmozdulás, amely már-már azzal fenyegetett, hogy a forradalmi úton kivívott törvényes önrendelkezés ideiglenes letéteményesei is elveszítik befolyásukat az események ellenőrzése felett - azaz kitör a már senki által sem leplezhető és irányítható anarchia. A tényekről nem nehéz számot adni. A permanenciában lévő és így ezúttal is együtt ülő Pest megyei forradalmi bizottmánynak március 28. délelőttjén hírül hozzák, hogy a nép zászlók alá gyülekezve elindult a Bálvány utca felé. A gyülekezési hely minden bizonnyal ezúttal is a Nemzeti Múzeum külső udvara volt, a felvonulás indítéka pedig az a hír, hogy az alsó és felső váltótörvényszék épületén még mindig a kétfejű sasos császári címer ékeskedik, s ki tudja, talán még a hivatalos aktákat is idegen köriratú és szörnyszülötteket ábrázoló pecsétnyomókkal hitelesítik. A naponta jelentkező nyugtalanságok okán ingerült bizottmány „Nyáry Pál indítványára rögtön küldöttséget nevezett, mely a népet arra bírja, hogy ezen eljárásában is kövesse az eddig bevett formát, s ne mellőzze el a választmányt." 3 4 A továbbiakban a sajtótudósító előadását követjük: „De mire a küldöttség a kijelölt helyre ért, már visszatérve találta a nagy tömeget, mely diadallal hozta magával az altörvényszék pecséteit." A választmány kiküldött tagjai átvették a zsákmányt, majd a tömeg élére állván maguk is a váltófeltörvényszék hivatalába indultak. Itt már ők adták elő a nép kívánságait, azaz felszólították a váltótörvényszék elnökét, hogy adja kezükre a még használatban lévő császári sasos pecsétnyom ókat. „Ez nem is talált ellenzésre. Sőt a nevezett törvényszék tagjai önmagok igazolása végett előmutatták azon levelet, melyet még a forradalom első napján a nádorhoz írtak a pecsét megváltoztatása tárgyában. A magyar körirat iránt már kaptak is kedvező választ; azonban a címer megváltoztatását még felülről várták." 3 5 A fellebbviteli váltótörvényszék elnöke azzal védekezett a rárohanó néppel szemben, hogy a hivatalos pecsétnyomók használatát felfüggesztette. A nyilatkozat jó hatást ért el a közönség előtt. „Most kérdés volt, mi történjék az pecsétekkel? A nagy számú közönség, mely a megyei terem minden zugait elfoglalá hangosan kezdé kiáltani: „Dunába velők!" A saját terrénumára visszatért Nyáry Pál, Pest megye elnöklő alispánja hangerővel is győzte a zűrzavart. így dörgött rá az egybegyűltekre: „Uraim! — e nemzetnek históriájának is kell lenni. Hadd maradjon meg e nap emléke, hogy unokáink lássák, minő állapotban volt a magyar, míg követelni meg nem tanult. Azért itt [e pecsétnyomókat] be fogjuk ráspolyozni, s a magyar múzeumnak átadni. S a ráspoly csakugyan behozatott. Az alispán munkához fogott. A közönség pedig kitörő tetszéssel nyilvánitá örömét." 3 6 106"
