Folia historica 12

Basics Beatrix: Weber Henrik történelmi tárgyú grafikái a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében

akadémia létrejötte utáni években a legtöbb újítő törekvést képviselő művészt e város gyűjtötte össze. I. Lajos bajor király híres művészeti központtá fejlesztette, múzeumok építésével, templomok, paloták emelésével művészek seregét foglalkoztatta. Innen hazatérvén Weber Henrik már a korabeli kritika és közvélemény által is elismert festőként dolgozik, rendszeresen szerepel a Pesti Műegylet kiállításain, általában szép sikerrel. A műegyleti tárlatokon, valamint pályázatain pedig egyre nagyobb számban jelennek meg magyar történelmi tárgyú művek. Maga Weber először 1844-ben jelentkezik ilyennel, mely a történelmábrázolások egyik kevelt témaköréből merít, Hunyadi János halálát ábrázolva.

1 A következő évi műegyleti kiállításon Weber egyik legkiválóbb művét, a Mátyás király a juhásznéval a budai hegyekben című történeti zsánerét mutatja be. A Münchenből való hazatérése után azonban nem sokáig tart az itthoni művészi életben való részvétele. 1845 nyarán ismét úton van: Velencén és Firenzén keresztül Rómába szándékozik utazni, hogy az ottani régebbi műkincseket tanulmányozza, és megismerje az ott élő kortárs külföldi festők munkáit. A város műkincsei a világ minden tájáról vonzották a műkedvelőket és művészeket, s az előző században felfedezett antik műalkotások, a romantika idején elkezdődött régészeti feltárások csak növelték a hely érdekességét. A nazarénusok, a XIX. század folyamán egész Európa festészetében továbbgyűrűző mozgalom elindítói 1810-ben telepedtek le a római San Isidora kolostorban. E német festőcsoport a Madonnát a gyermekkel az élet után megfeső Lukács evangélista nevét fölhasználva szövetséget, testvériséget hozott létre. A quattrocento itáliai festészete szellemében főleg vallásos, bibliai témájú műveket készítettek. Hatásuk rendkívül nagy volt és sokirányú. Részben az ő hírük vonzására telepedett le hosszabb-rövidebb időre az örök városban a bécsi akadémián tanult s ott tanító Carl Heinrich Rahl és Carl von Blaas is. Bár egyikük sem csatlakozott a nazarénusok csoportjához, műveiken érezhető hatásuk. A római magyar művészekkel elsősorban ők kerültek kapcsolatba, részben a közös bécsi akadémiai tanulmányok révén, másrészt mivel mind Rahl, mind pedig Blaas több megbízást kapva dolgozott is Magyarországon.

2 1843-tól kezdve tartózkodik egyre több magyar festő Rómában; nem sokkal Weber előtt Kovács Mihály, majd Molnár József, Ligeti Antal, Heinrich Ede, Tikos Albert. Sokuk kezd bele monumentális történelmi kompozícióba, így Weber Henrik is, aki Mátyás király bevonulása Budára 1458-ban című képét készíti el. Történelmi képei közül ez a leghatalmasabb, s a legnagyobb sikert ez aratta itthon. 94