Folia historica 11

Cennerné Wilhelmb Gizella: A Magyar Nemzeti Múzeum ősgalériái (A százéves Történelmi Képcsarnok gyűjteményeiből)

tak is igényelték az egykor virágzó família elődeinek képcsarnokát, mint a fontos rokoni összeköttetések dokumentumát. Éppen ezért a Magyar Nemzeti Múzeum XIX. századi állagaiban inkább házaspárt portrékat találunk,

2 vagy ősgalériák speciális darabjait.

3 Az első, tényleg ősgalériának számító sorozatot Lanfranconi Enea gyűjteményéből vásárolták meg 1895-ben/ A Batthyány család tagjait a XIV. századi Kővágóörsi Miklóstól a XVIII. századi Lajos nádorig bemutató sorozatot a legújabb kutatás Batthyány Kázmér 1852-ben Siklóson konfiskációs célból jegyzékbevett képeivel azonosította.

5 A következő ősgaléria-átadás 1930-ban, tehát a két világháború között történt. A felvidéki eredetű, egykor bányászattal, vasércolvasztással és kereskedelemmel foglalkozó Szontágh-család ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak ősgalériáját.

6 A második világháború végén számtalan kastély sérült meg a hadiesemények során, s számtalan kastélyt hagytak oda a tulajdonosok, ami szintén az épületek és a berendezés állagát érintette végzetesen. A kallódó műkincsek, pusztulásnak indult képek és egyéb berendezési tárgyak felkutatására, megmentésére és közgyűjteménybe szállítására eleinte két hivatal is létesült, az Elhagyott Javak és a Veszélyeztetett Magángyűjtemények miniszteri biztossága, amelyek egy idő múlva egyesültek. A Veszélyeztetett Magángyűjtemények miniszteri biztossága dr. Fügedi Erik vezetésével értékes kastélyegyütteseket kutatott fel és juttatott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Mondanunk sem kell, hogy ezek az ősgalériák sok esetben sérült darabokból álltak, az ábrázolt személyek azonosításához is hiányoztak a hiteles források többnyire. Áll ez elsősorban a XVIII—XIX. századi képekre, amelyeken már ritkán alkalmaztak feliratot, vagy a reprezentatív egészalakos képmások mellett általában meglevő félalakos intimebb képmásokra és rokoni portrékra. Az anyag még így, csonkán és hiányosan is egyedülállónak mondható, hiszen néhány, határainkon kívül megmaradt ősgalérián kívül

7 együttesként más gyűjtemény nem őriz hasonló anyagot, egyes kastélybelsők régebbi fényképei inkább az elhelyezésre, mint a személyi és korszak-összetételre, vagy az alkalmazott művészi stílusra adhatnak támpontot. Az ősgalériák összetételének szempontjai, a formátumbeli és stiláris változások, s a család vagyoni helyzetének tükröződése a Magyar Nemzeti Múzeumba jutott sorozatokon kitűnően tanulmányozható. Még 1945-ben, tehát a korábban említett miniszteri biztosságok tevékenységét megelőzve került gyűjteményünkbe a Nádasdy-család ősgalériája a nádasdladányi kastélyból. A galériát még 1944-ben, a háborús események előtt Zichy István akkori főigazgató felszólítására dr. Vayer Lajos a hely8