Folia historica 11

Cennerné Wilhelmb Gizella: A Magyar Nemzeti Múzeum ősgalériái (A százéves Történelmi Képcsarnok gyűjteményeiből)

színen megtekintette, és Lakos János a Történelmi Képcsarnok dokumentatív fotógyűjteménye számára az egyes portrékről síkfilm-felvételeket készített.

8 Ezek a felvételek a háborús károk és veszteségek megállapításához nyújtottak felbecsülhetetlen segítséget. (1. kép) Az 1940-es évek végén került be a Történelmi Képcsarnokba i a somogyvári Széchenyi-kastély, a pesti Károlyi-palota, a körmendi Batthyánykastély, a pápai és a tatai Esterházy-családi arcképek, a Hadik-Barkóczy és Sigray, valamint a Prónay-portrék együttese.

9 1953-ban vétel útján szerezte meg a múzeum azt a kisnemesi, XVIII. századvégi és XIX. századi együttest, amely a Fáy, Szemere (9. kép) és Gábriel-családok portréit foglalja magában. 1955-ben és 1961-ben adta ajándékba özv.Palugyay Móricné Gerhard Margit a maga és félje családjának portréit.

1

1 Ugyancsak 1955-ben soroltatott gyűjteményünkbe Zichy Iván ajándékaként a Zichy-Rubido család galériája^

2 1959-ben Czóbel Minka hagyatékából is a Történelmi Képcsarnok birtokába jutott néhány családi festmény.

1

3 1963-ban, 1964-ben és 1970-ben másod-, sőt harmadkézből jutottunk hozzá a Niczky-család arcképeihez.

1

4 (8. kép) Közelebbről vizsgálva most már az egyes arcképegyütteseket megállapíthatjuk, hogy időben a legszélesebb távot a Nádasdy-család ősgalériája fogja át. A portrék sora Nádasdy Tamás nádor (2. kép) és felesége Kanizsay Orsolya egészalakos arcmásával kezdődik 1560-ból, és Nádasdy Ferenc komárommegyei főispán (5. kép) és felesége, Zichy Ilona Benczúr Gyula festette párképével zárul 1888-ból. Fehér megye, ahol Nádasdladány kastélya is állt, a II. világháborúban a mozgó frontvonal miatt igen sokat szenvedett. így a fentebb említett Nádasdy Ferenc főispántól létesített ősök csarnokának festményei közül is több elpusztult,

1

5 vagy olyan rongált állapotban jutott gyűjteményünkbe, hogy csak részben sikerült restauráltatnunk. A családot továbbvivő legidősebb fiú és felesége generációként megismétlődő párképei a legjellegzetesebb provinciális tradíciót képviselik (3. kép), s a provinciális stílusjegyek megismétlődésétől, helyenként a gyenge karakterábrázolástól nem mentek a XIX. századi egészalakos festmények sem (4. kép). A XIX. századi állag nagyobb mérvű pusztulása és az írásos feljegyzések, listák hiánya miatt Benczúr két festménye mellett csak egyetlen jelzett képpel találkozhatunk az anyagban, Nádasdy Paulai Ferenc kalocsai érsek egészalakos képmását Pesky József festette

1

7 (l.kép). A Szászországból Magyarországra származott Szontághok családi galériája jelen állagában jól tükrözi a több ágra szakadt és különböző megyékben élt família nagy kiteijedését. A XVII. század második felében élt Szontagh I. Lajostól (6. kép) és fiától, I. Páltól kezdve a XX. század első negyedé9