Folia historica 11
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész
A vitában a Fegyvergyár alul maradt, mert konkrét megállapodást nem tudott elérni, s annak hiányában jogokkal csak a leszállított és átvett termékekkel kapcsolatban léphetett fel. Természetesen más kérdés volt a kamatigénye, ugyanis a Fegyvergyár károsodása nem annyi volt, amennyit a Kincstár megjelölt, hanem annyi, amennyit az előlegek után a Hitelbank felszámított. Ennek igazolására a Fegyvergyár negyedévi kamatozású folyószámlakivonatokat küldött a Honvédelmi Minisztériumnak. A HM ezekre észrevételt nem tett, de nem is fizetett. A vitás kérdések tisztázását személyesen kívánta a gyár megoldani, s ezért felkeresték dr. Jakab Oszkár államtitkárt, aki ezúttal csupán az iránt érdeklődött, hogy a kamatok nagyságát mi határozza meg? Erre a HM egyértelmű választ kapott, miszerint ". . . ugyanolyan kamatokat számítunk fel a Kincstárnak, aminőket a Hitelbank számít fel nekünk." 356 Később az államtitkár a kamatokra vonatkozó szerződést bekérte. E kívánságnak 1933. január 25-én a gyár eleget tett. Az államtitkár válaszlevelében az összegszerűséget elkerülte, és nem vitatta az igény jogosságát. 1934-re változott meg a helyzet, miszerint a Pénzügyminisztérium Költségvetési Osztályának főnöke kijelentette, ha a gyár nem engedi el, vagy legalább is lényegesen nem mérsékli kamatigényét, a tőkére sem fognak fizetéseket teljesíteni. Ezt a megnyilatkozást a Fegyvergyár "Macht vor Recht "-nek tekintette. Elvben nagyobb lehetőséget jelentett a Fegyvergyár számára a beígért megrendelések késése miatti kártérítési igény. Ugyanis az alapszerződésben a HM kötelezettséget vállalt arra, hogy 1927 és 1932 között évi 400 darab gépfegyvert fog, mindig az előző év december 31-ig, megrendelni. Ennek azonban a HM 1928-ban 9 havi, 29-ben 10 havi, 30-ban 12 havi, míg 1931ben 4 havi késedelemmel tett csak eleget. Ez a késés a gyár termelésében tetemes fennakadásokat eredményezett. Ennek alapján a Fegyvergyárnak megnyílt a kártérítési lehetősége a Kincstárral szemben, de az igényét a gyár nem érvényesítette. A szakértők szerint e címen nagyobb összeg lett volna megállapítható, mint amilyent a szóbanforgó kamatkülönbözet jelentett. A szakértők másik része ezt az álláspontot nem fogadta el, s érveiket éppen Tibor Iván jelentésével támasztották alá, miszerint "... a Hadügyminisztérium és a gyár között még áldozatok árán is meg kell teremteni azt az atmoszférát, mely egy nagyobb megrendelés elnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges." 35 7 A Honvédelmi Minisztérium a szerződés egyéb vonatkozásait sem tartotta be. Ugyanis a géppuskaszerződés 5000 darabra szólt, s erre szerszámozta a gyár fel magát. Ebből a HM 2400 darabot azonnal megrendelt, viszont 2600 darabnak megrendelését csak kilátásba helyezte. Ugyanakkor 138
