Folia historica 11

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész

kötelezte a gyárat a szükséges anyagok beszerzésére. A 2600 db-ot azonban a HM nem rendelte meg, s ekkor fordult a gyár a Kincstári Jogügyi Igazgatósághoz, amely a sérelmet nem orvosolta, hanem egyoldalúan a szerződést felbontotta. Hogy a Fegyvergyár emiatt sem lépett fel kártérítési igénnyel, az valójában nem mulasztás, hanem az összes figyelembe veendő körülmény alapos mérlegelésének egyedüli eredménye volt. 1932. április 19-én a Kincstár és a Fegyvergyár között megállapodás jött létre az új fizetési feltételekről. Ez azonban csak az 1931. és 1932. évi szállításokkal foglalkozott, s nem érintette az 1930 előtti követeléseket. A kamatokkal kapcsolatban a szerződés határozottabban fogalmazott, amikor egyértelműen leszögezte: ". . . ámbár a Hadügyminisztérium a Fegyvergyár által benyújtott 1931. évi követelési összeg után járó kamatokat a szerződéstől teljesen függetlenül jelen megállapodás alapján elismerte, ez a körülmény nem képezhet precedenst, vagy jogalapot a Fegyvergyár részére az esetleges későbbi, más vonatkozású elszámolások megejtésénél, a szerződés 6. pontjában foglaltaknak analóg értelmezését illetően.' 8 E megállapodás egyrészt azt jelentette, hogy a Fegyvergyár érvelését a Kincstár az új fizetési kedvezmények ellenében tudomásul vette, de ugyanakkor szabad kezet biztosított magának az 1930. december 31. előtti kamatokkal kapcsolatos viták újratárgyalásához. A jelzett időpontig a szállítások tőkeértéke 13,6 millió volt, amelyre 2,8 millió kamatot számítottak fel. Az így keletkezett 16,4 millióból kifizettek 9,4 milliót, jóváírtak az ún. Steyr anyagért 0,5 milliót, és így hat és fél millió pengő adósság maradt, amelynek törlesztését — bár nagyobb részét nem a kamat, hanem a tőke tette ki — a HM lényegében megtagadta. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Kincstár helyzetét kihasználva az 1931-tői leszállított fegyverzeti anyagért sem fizetett szabályosan, sőt 1933-ban új megállapodást tudott elfogadtatni, miszerint tartozását a havi 200 000 P helyett a jövőben 100 000 P-vel törleszti. A mondottak ellenére az 1930 előtti követeléseket teljesen elveszettnek nem lehetett tekinteni. A Pénzügyminisztérium a régi, illetve új tartozásokból 4 és fél miihót átvállalt és 1934 végére 700 000 pengőt ki is fizetett. Valójában a Pénzügy egyezkedni igyekezett, és kamatengedményeket kért a Honvédelmi Minisztérium összes hitelezőitől. Az engedményt, illetve a kamatok elengedését a Fegyvergyár kivételével mindenkitől megkapta, ami azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a vállalatok, köztük a Wolfner bőrgyár, Vadásztölténygyár, Weiss Manfréd követelését kifizette. A mondottakból adódik,hogy a Fegyvergyár, ha lassan is, de kénytelen volt álláspontját megváltoztatni. 139