Folia historica 10

Basics Beatrix: A magyar történelemábrázolás problémái (1848—1867)

című képe volt.

6

4 A nagy barokk csataképeket utánzó, mozgalmas, hatalmas embertömegeket megmozgató, de a hőst központi helyen kiemelő kompozíciójáról metszet-, és több festmény-másolat is készült.

6

5 Bár korszakunkban e témát önállóan nem dolgozták föl, Krafft művének mintáját több alkotás — elsősorban csatakép — követte. Geiger sorozatában például három jelenet is mutat rokon vonásokat, természetesen nem minden részletében megegyezően, hanem alapelvét illetően, Krafft képével: a „Pozsonyi csata", „Szt. László viadala Akus kun hadfőnökkel és a „Morvamezei ütközet ,

66 Mindháromnál megfigyelhető a főalakoknak az a fajta kiemelése, és a kompozíció középpontjában való elhelyezése, amit Krafft is alkalmazott. Az egész jelenet ezeknél — a „Zrínyi kirohánásához ' hasonlóan — a gomolygó, küzdő embertömegből áll, a háttérben a lőporfüstből kibontakozó tájjal, s a csata színhelyének elmosódott, jelzésszerű rekvitizumaival. Than Mór mindkét „Mohácsi ütközet '-képén

6

7 még ez a csatakép-típus fedezhető fel, bár nála már Rahl hatása is erős. Kiss Bálint sorozatából a „Szendrői ütközet -en

68 a főhős alakja lendületes mozdulata által emelkedik ki a sokaságból. A csataképek megkomponálása volt a „legkönnyebb" feladat, mivel többnyire középpontban emelték ki a főalakot, a harcolók tömegének elrendezése pedig viszonylag problémamentes volt. Nehezebb munkát jelentett már minden olyan kompozíció megoldása, mely valamilyen cselekményt, több szereplős történést mutatott be. A művek megkomponálásának módja témakörönként változott, a megfelelő események megfelelő ábrázolási típust alakítottak ki. A kompozíció átalakulásai nem függetleníthetőek a stiláris fejlődéstől sem. Az ötvenes években született képek típusai kompozíciójukat tekintve nagyon sokszor támaszkodtak vallásos témák évszázadokon át alkalmazott ikonográfiái típusaira. Ilyen például Orlai Petrich Soma „II. Lajos holttestének megtalálása ' című képe,

6

9 vagy a már említett „Izabella királyné anyai áldozata", melyet többen is ábrázoltak. Orlai festményén a későreneszánsz és barokk „Kriszus siratása , illetve „Sírbatétel -jeleneteket vette mintául.

70 A szomorú, borongós táj, a csatatér és az elesettek gyászos látványa szolgáltatja a hátteret; az előtérben háromszögbe komponált férfiak és egy nőalak (föltehetőleg Kanizsai Dorottya). A király világítóan mezítelen felsőtestét egy páncélos, szakállas vitéz tartja, pontosan olyan mozdulattal, mint Krisztus testét a „Levétel a keresztről , vagy a „Sírbatétel jeleneteken szokták. A nőalak terít a tetemre leplet balról, míg egy másik a lábát csókolgatja. A hátul magányosan álló férfi, a mellette sírva összeboruló nők mind a Siratás-Sírbatétel ikonográfiái alkotóelemeit visszhangozzák. A kép színezése, 58