Folia historica 9

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.

a telepek létesítését indítványozó szociális gondolat nem volt mentes egyéb, éppen nem szociális jellegű gondolatoktól, hanem állami, városi, tőkés vállalkozói és politikai érdekek színezték azt át. A telep az állam, a város vagy az üzem tulajdonát képezte, a tulajdonos pedig - a tulajdonjog alapján — meghatározta többek között a bérlési feltételeket is. tgy egy meghatározott osztálynak, rétegnek vagy gyári munkásközösségnek csak a tulajdonos által megválogatott csoportjai kerülhettek a telepre. S vonatkozik ez az 1908-as állami beavatkozás eredményeként létrejövő Wekerle Állami Munkáslakótelepre is, amely mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt maga után utasított minden korábbi állami, üzemi és helyhatósági munkáslakás építési akciót: az 1880-as években épült X. kerületi tisztviselő telepet, a MÁV Északi Főműhelyének és Gépgyárának telepeit és a Ganz Gyár budapesti lakásépítkezéseit is. A Wekerle-telepet életre hívó törvény, az 1908. évi XXIX. tc. önmagában és terveiben kimondottan pozitívan értékelhető: munkások számára biztosított lakást, s lényegesen alacsonyabb bérért, mint bárhol a fővárosban. Keletkezése a Ferenc József-i Magyarország polgári gondolkozású pénzügyminiszterének nevéhez fűződik, aki több alkalommal a miniszterelnöki tisztet is betöltötte és a telep építésének idején Budapest Főváros Közmunkatanácsának is elnöke volt. A kispesti munkáslakótelep létesítése a kor legjelentősebb szociálpolitikai akciója volt, de reális értékelésekor nem mellőzhető az a tény, hogy a kapitalizmus szociálpolitikájának volt az eredménye, amelynek törvényszerűségeiből adódóan nem lehetett mentes a tőkés osztályérdekektől. Minden pozitív értékének elismerése mellett látnunk kell, hogy a rendszer szociálpolitikai kirakatának funkcióját töltötte be. Ezen kívül is az érdekek sorozata fűződött létrehozásához s magához az építkezéshez is. Állami, gazdasági, szociális és magántőkés érdekek ezek, attól az érdekeltségtől kezdve, hogy az állami iparban dolgozó munkásság egy része — a telepen lakók anyagi és szociális érdekeltsége révén - fokozott függőségbe hozható, hogy politikai szabadsága megköthető, egészen addig az érdekeltségig, hogy a telep mint építkezés is kapitalista vállalkozás volt, jó üzlet a pénzügyminiszterhez közel állók és a rokonok számára. A Wekerle-telepen - létesítésétől, 1909-től a Horthy-korszak végéig—a lakók mintegy háromnegyedét állami munkások és alkalmazottak adták: MÁV-Gépgyári, északi főműhelyi, dohánygyári, nyomdai munkások és vasutasok, postások. A lakók többi része magángyárak munkásaiból és a telepi alkalmazottakból tevődött össze. Munkáslakó telep tehát. Akadnak nézetek, amelyek szerint a munkásarisztokrácia lakta a Wekerle-telepet. E néze.232