Folia historica 9
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.
A periodikus gazdasági nehézségeken kívül nagy próbatételt jelentett a telep társadalmi életét irányító Társaskör számára, hogy kulturális intézményekkel, épületekkel nem rendelkezett a telep. Rendezvényeinek színhelye vagy iskolai osztálytermek, tornatermek vagy éppen vendéglők helyiségei voltak. Maga a Társaskör sem rendelkezett külön a saját céljaira épített székházzal, egészen fennállásának 25. évfordulójáig, amikoris végre székházat kapott a Kálmán király utcában 1937-ben. 29 6 Korábban a Pannónia úton, munkáslakásokból átalakított helyiségekben működött. 29 7 A filmszínház volt a telepen az egyetlen olyan kulturális intézmény, amelynek rendeltetésszerű épületet emelet a minisztérium. De ez az építkezés is csak azl920-as évek második felében indult meg, 29 8 s 1928-tól működött a mozi a telep főterén. Azzal szemben, hogy a kulturális és szociális intézmények felépítése elmaradt a Wekerle-telepen, a telep építésének első éveiben - már 1912-ben felépült az államrendőrség épülete; a rendőrkapitányság és a lovasrendőri laktanya. A háború előtti években ugyan felépült a telepi posta épülete is, az orvosi lakások és rendelők, valamint egy gyógyszertár is, de ezek a középületek, intézmények mind nem pótolhatták a már ismertetett hiányokat a kultúra és az egészségügy terén. S így bármennyire is értékelendő az a tény, hogy egy munkástelepen belül a társadalmi és kulturális élet számára próbáltak a hivatalos szervek kereteket és lehetőségeket biztosítani, az anyagi, tárgyi hiányosságok s az ideológiai ráhatás erőszaka miatt nem értékelhetjük azt pozitívan. VIII. A századfordulón és a XX. század első évtizedeiben létesített lakótelepek a fővárosi lakásnyomor enyhítését szolgálták. Az alapgondolat a szociális segítés gondolata volt ugyan, de csupán a társadalom meghatározott rétegei számára biztosítva. Állami, városi, üzemi telepek ezek vagy munkások, vagy tisztviselők részére építve. Ebből következően első és legszembetűnőbb sajátosságuk tehát, hogy a telepeken való lakáshoz jutás munkahelyi kötöttséget jelentett. A lakók társadalmi hovatartozása szerint a telepek homogenitása eleve adott: vasutasok, MÁV-gépgyáriak lakták, vagy a Ganz-Művek dolgozói, esetleg a városi tisztviselők. E homogenitásból adódóan kézenfekvő lenne, hogy a telepeken kialakult életmódot az ott lakók társadalmi hovatartozása, gazdasági helyzete, szemlélete határozta meg. A felsorolt tényezők kizárólagos érvényesülését azonban megzavarta és befolyásolta az a tény, hogy .231
