Folia historica 9

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.

„A telepi munkás asszonya, eltérőleg a nagyvárosi viszonyok között élő munkásokétól, csak ritkán és csak rendkívüli viszonyok között vállal állandó, házon kívüli munkát."

199 Mint a proletár tömegektől elkülönítő s nem jellemző vonásként emelték ki a Wekerle-telepieknek azon megnyilvánulását is, hogy mintegy közelharcot vívott gyermekeinek továbbtanulása érdekében,

20

0 s nehéz viszonyai ellenére is nagy számban taníttatta gyermekeit. A másik nézet egyik leghitelesebb képviselőjének, mint szemtanút s együttélőt, Mesterházi Lajost fogadhatjuk el: „Wekerletelepi vagyok, nem tudom, megértik-e ma is még ezt a különbségtevést. A telep az én gyermekkoromban zárt világ volt, épp oly távol Kispesttől, mint Pesttől. Családom a pionírok közé tartozott... ...A közhit úgy tartotta (nyomokban még ma is fellelhető), hogy a Wekerletelep afféle munkásarisztokrata világ volt. Lehet, hogy annak szánták. Én csak azt tudom, hogy iskolatársaim közt mennyi volt a rongyos, hiányosan öltözött, a nyáron mezítlábas, télen kabát nélkül fagyoskodó gyerek, és emlékszám rá, milyen szemmel látható volt az utcán, a lakásokban, mindenütt a környezetemben a szegénység. A háború végén éhezett, aztán az infláció miatt nyomorgott a telep, s alig egy pár éves kijavulás után lesújtott ránk a munkanélküliség. Biztos azért, hogy az átlag telepi kevésbé rosszul élt, mint pl. azok, akik Kispest határában a polgármesterről Molnár-telepnek csúfolt grundon, földbe vájt gödrökben laktak. Biztos, hogy legalábbis ami a lakást illeti, rendezettebb körülmények között élhettünk, mint a Valéria-telepiek. Mégis merem állítani: a keserves évek folyamán erősen differenciálódó wekerletelepi szociológiai képzet egészében nem a munkásarisztokráciát jelezte, hanem a proletárságot. A nagy többség gazdasági helyzetét és öntudatát tekintve is olyan volt, mint a külső terézvárosi, erzsébetvárosi, Váci úti vagy kőbányai proletárság többsége."

201 Az író iskolai emlékeit a dokumentum megrázó erejével támasztja alá Illés Anna Valéria állami gyermekgondozó tanítónő naplója az 1920-as évek elejéről. Néhány kiragadott feljegyzés a naplóból: „Wenningen Ibolyka: — a gyermek nem látogatta az iskolát, a családját kilakoltatták, a gyermek ruhátlan, cipőtlen, meghűlt... Észbontó családi körülmények, a gyermeket kiragadni ebből a környezetből! .205