Folia historica 9

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.

Scholz Mária: - apja lakatos és szerelő. A leányka nem látogatta az iskolát. Nagy a nyomor. Az apa tizenegyed magára keres. Ruha, cipő nélküliek. Ajánlani fogom anyagi támogatásra. Majtány Gyula: - apja mázoló, a gyermek nagyon ritkán jár iskolába ... nagy a nyomor, az apa súlyos gégebajjal a kórházban, a beteges anya egyedül keres. Varga István: - apja nyugdíjas vasutas. A gyermek egy hete nem látogatta az iskolát. A gyermek anyja gyermekágyban, az apa elbocsájtott közalkalmazott, kenyérkereseti forrást keres, így a gyermeknek anyja felépüléséig otthon kell maradnia a többi apróság felügyelete végett. Pataukó Erzsébet: - anyja özvegy háztartásbeli, az óvónője napköziotthonba való felvételét kérte. Otthona a jóképű szegénység. Az apát a mozdony összetörte, az anya tíz gyermeket nevel. Ez művészet. Minden támogatást megérdemel. Gyócsi Lacika: - apja kárpitos, az anya hetek óta nehéz beteg, öt gyermek, a legnagyobb rend és tisztaság, a gyermekek igen jólneveltek. A kis Laci feltűnően sovány, sápadt, cipő, ruha nélkül. Legmelegebben ajánlom támogatásra."

202 A tanítónő naplója alapján kétségtelen, hogy sötétebb kép rajzolódik ki a telepről, mintha társadalmának teljes szerkezetét vehetnénk vizsgálat alá, — hiszen a napló törvényszerűen azoknak a gyermekeknek és családoknak viszonyait rögzítette, akiknek esetében már az iskolai közösségben is feltűnő nehézségeket okozott az otthon nyomora. A Wekerle-telep szociális képének megítélésekor mégis hiteles és fontos adaléknak tekinthetjük — már csak a naplóban szereplő nevek sokasága alapján is - a tanítónő feljegyzéseit. S hogy mennyire inkább a jellegzetes munkáséletet élte a telep lakossága, mint a munkásarisztokrata vagy a kispolgári életvitelt, igazolják az 1926-ban íródott monográfia elégedetlen sorai: ,A telep munkáslakosságának életmódja nagy vonásokban megegyezik a munkásságnak általános és közismert, s minden más néposztályétól sok tekintetben eltérő életmódjával, melyben legszembeszökőbb jelenség, hogy „szeret jól élni". A munkás munkabérét, egész keresetét - legyen az kevés vagy legyen sok testi szükségleteire s némi szórakozásra hétről-hétre fillérig elkölti, a jobb napok keresetéből válságos időkre nem tesz félre semmit, nem takarékoskodik, nem tartalékol. Karakteréből a kispolgár tőkegyűjtésre hajló szelleme, a földműves osztály vagyon.206