Folia historica 9

Szakály Ferenc: Határmezsgyén (Huszti Barilovics Miklós életútja 1492-1537)

Legott ismét sókamarai szolgálatba állott azonban „hősünk" akkor, amikor a nemrégiben trónra lépett II. Lajos király 1516-ban Perényitől viszszavette a sóbányákat. Az uralkodó 1522-ben éppen a máramarosi kamarák gondozásában („...in cura camerarum nostrarum Maromorusiensium...") szerzett érdemeit jelölte meg annak okaként, hogy számára egy malom építését engedélyezte.

2

1 A sókamarai szolgálat azonban ezúttal sem tartott valami sokáig. 1523 végén Mária királyné — 7000 forintért és 1500 forint ára sóért — öt esztendőre ismét bérbe adta a bányákat, ezúttal Ártándi Pál királyi tanácsosnak, akkortájt szerveződő „famíliája" egyik oszlopos tagjának.

22 Forrásainkban nincsen jele annak, hogy Barilovics Ártándi keze alatt is szolgált volna. Hogy az 1516 és 1523 közti időszakban Barilovics milyen tisztet töltött be a sókamarai igazgatásban, arról, sajnos, nem adnak felvilágosítást adataink.

2

3 Beosztása azonban aligha volt jelentéktelen, hiszen Barilovics több. ízben is magára vonhatta az uralkodó és hitvese figyelmét, a mohácsi csatavesztés utáni években pedig egyenest a legmagasabb hivatalra emelkedett a máramarosi sókamaráknál, amelyet ott egy hozzá hasonló társadalmi állású férfiú egyáltalán elérhetett. Az akkortájt János király országrészéhez tartozó sóbányáknál 1531-ben is és 1532-ben is a vicecomes, az alispán tisztét viselte.

2

4 Ez pedig annyit jelent, hogy az ő kezében futottak össze az itteni sóbányászat és sókereskedelem tényleges irányításának és ellenőrzésének szálai. Felettese — a máramarosi ispán — ekkortájt egy András nevű olasz (Italus) volt, aki nyilván a magyarországi sóbányászatot kézben tartó Aluise Gritti érdekeit képviselte ott.

2

5 Barilovics munkáját számos, familiárisként emlegetett beosztott segítette: közülük — a végrendelet koronatanújaként szereplő Illyés (Hadnagy) Mihály mellett — az egyik „faktort és diespensatort", szőlősi Szászfalusi Albert deákot ismerjük név szerint.

2

6 Barilovics Miklós — akinek szolgálatait II. Ulászló és II. Lajos királyok és hitveseik többrendbéli adománnyal viszonyozták — a fennálló feudális berendezkedés rendíthetetlen hívének bizonyult az 1514-es parasztháború e környéken meglehetősen viharos napjaiban is. Ezt ismerték fel és nyugtázták a máramarosi koronavárosok - Huszt, Visk, Sziget, Técső és Hosszúmező — bírái és paraszt-polgárai akkor, amikor automatikusan a másik oldalon állók táborába sorolták őt: a mozgalom idején bántalmazták, és súlyos károkat okoztak gazdaságában.

2

7 S ezt ismerte el II. Ulászló azzal, hogy egész sor — állítólag a felkelőkkel egy húron pendülő — máramarosi és ugocsai kisnemes birtokait neki adományozta. Barilovics érdemei felettébb nyomósak és szembetűnőek lehettek, hiszen az elsők között szerepelt, akik a paraszthábo12