Folia historica 9

Szakály Ferenc: Határmezsgyén (Huszti Barilovics Miklós életútja 1492-1537)

Legott ismét sókamarai szolgálatba állott azonban „hősünk" akkor, amikor a nemrégiben trónra lépett II. Lajos király 1516-ban Perényitől visz­szavette a sóbányákat. Az uralkodó 1522-ben éppen a máramarosi kamarák gondozásában („...in cura camerarum nostrarum Maromorusiensium...") szerzett érdemeit jelölte meg annak okaként, hogy számára egy malom épí­tését engedélyezte. 2 1 A sókamarai szolgálat azonban ezúttal sem tartott va­lami sokáig. 1523 végén Mária királyné — 7000 forintért és 1500 forint ára sóért — öt esztendőre ismét bérbe adta a bányákat, ezúttal Ártándi Pál kirá­lyi tanácsosnak, akkortájt szerveződő „famíliája" egyik oszlopos tagjának. 22 Forrásainkban nincsen jele annak, hogy Barilovics Ártándi keze alatt is szol­gált volna. Hogy az 1516 és 1523 közti időszakban Barilovics milyen tisztet töltött be a sókamarai igazgatásban, arról, sajnos, nem adnak felvilágosítást adataink. 2 3 Beosztása azonban aligha volt jelentéktelen, hiszen Barilovics több. ízben is magára vonhatta az uralkodó és hitvese figyelmét, a mohácsi csatavesztés utáni években pedig egyenest a legmagasabb hivatalra emelke­dett a máramarosi sókamaráknál, amelyet ott egy hozzá hasonló társadalmi állású férfiú egyáltalán elérhetett. Az akkortájt János király országrészéhez tartozó sóbányáknál 1531-ben is és 1532-ben is a vicecomes, az alispán tisz­tét viselte. 2 4 Ez pedig annyit jelent, hogy az ő kezében futottak össze az itte­ni sóbányászat és sókereskedelem tényleges irányításának és ellenőrzésének szálai. Felettese — a máramarosi ispán — ekkortájt egy András nevű olasz (Italus) volt, aki nyilván a magyarországi sóbányászatot kézben tartó Aluise Gritti érdekeit képviselte ott. 2 5 Barilovics munkáját számos, familiárisként emlegetett beosztott segítette: közülük — a végrendelet koronatanújaként szereplő Illyés (Hadnagy) Mihály mellett — az egyik „faktort és diespensa­tort", szőlősi Szászfalusi Albert deákot ismerjük név szerint. 2 6 Barilovics Miklós — akinek szolgálatait II. Ulászló és II. Lajos kirá­lyok és hitveseik többrendbéli adománnyal viszonyozták — a fennálló feudá­lis berendezkedés rendíthetetlen hívének bizonyult az 1514-es parasztháború e környéken meglehetősen viharos napjaiban is. Ezt ismerték fel és nyugtáz­ták a máramarosi koronavárosok - Huszt, Visk, Sziget, Técső és Hosszúme­ző — bírái és paraszt-polgárai akkor, amikor automatikusan a másik oldalon állók táborába sorolták őt: a mozgalom idején bántalmazták, és súlyos káro­kat okoztak gazdaságában. 2 7 S ezt ismerte el II. Ulászló azzal, hogy egész sor — állítólag a felkelőkkel egy húron pendülő — máramarosi és ugocsai kisne­mes birtokait neki adományozta. Barilovics érdemei felettébb nyomósak és szembetűnőek lehettek, hiszen az elsők között szerepelt, akik a paraszthábo­12

Next

/
Thumbnails
Contents