Folia historica 9
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből III.
A közzétett alapszabályban meghatározták a gyár névváltozatait is. Ennek megfelelően magyarul: Fegyver- és Gépgyár Rt, németül: Waffen-und Maschinenfabriks-Actiengesellschaft, franciául: Fabrique d'Armes et de Machines Société Anonyme, angolul: Small Arms and Machine Factory Co. Limited néven jelentkezett Magyarországon, illetve a világpiacokon. 21 4 Az a tény, hogy a gyár fő részvényese - azt követően is, hogy a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank az üzemet Loewe-től 2,4 millió koronáért megvásárolta, Loewe maradt, — a magyarországi parlamenti ellenzéket nagyon nyugtalanította. 21 5 Különösen megmutatkozott ez 1891-ben, amikor b. Fejérváry 35 000 db lőfegyver költéségének megszavazását kérte a Parlamenttől, azzal a megjegyzéssel, hogy a hadsereg az új mannlicherekkel fel lett ugyan fegyverezve, „Azonban azon tapasztalat, melyet e téren időközben tettek, különösen a füstnélküli lőpor felfedezése, a lőfegyvereknek a harcászatban való alkalmazása, szükségessé tette azt, hogy oly egyének is látassanak el lőfegyverekkel, kik eddig lőfegyverekkel ellátva nem voltak..." 21 6 A parlamenti ellenzék a honvédelmi miniszter 35 000 darabos lőfegyverigényével kapcsolatban alaposan elemzi a helyzetet és egybeveti a körülményeket a néhány évvel korábban megbuktatott Fegyvergyár viszonyaival. Mi a biztosíték arra, teszik fel a képviselők a kérdést, hogy a végeredmény nem ugyan-az lesz! „Mert, t. ház, kik csinálják ezt az új gyárat? Azt mondják, hogy ugyanaz lesz a gyár, mint amilyen a régi volt; a megrendelő fél a honvédelmi miniszter úr, ugyancsak marad a régi; és ha a régi sokkal jobb viszonyok között létesített gyár megbukott: micsoda alapunk van nekünk arra a reményre, hogy ennek az új gyárnak jobb sorsa lesz?" 21 7 Az ellenzék „felháborodása" indokoltnak látszik, hiszen néhány hónappal korábban Fejérváry még úgy nyilatkozott a Magyar Fegyvergyárról, hogy az csak rossz termékeket tud előállítani, munkásai megbízhatatlanok, szállítóképessége pedig belátható időn belül nem fog javulni. És most éppen Fejérváry az, aki erőlteti a szerződés megkötését. „... ha most sokkal nagyobb mértékben rendelnénk meg fegyvereket az új gyárnál, mint a réginél; — hangoztatták a felszólalók a mi fokozott mértékben tennév képessé ezt a gyárat arra, hogy existáljon. De most sokkal kevesebbet rendelünk meg és mégis azt hisszük, hogy ez a gyár prosperálni fog." 21 8 A mondottak után nem lehet csodálkozni azon, hogy az ellenzék követelte a szerződések bemutatását, mondván, hogy Fejérváry „...hivatalos múltjának egész hosszú története mindenre ad nekünk okot, csak túlságos nagy bizalomra nem az ő tettei iránt." 21 9 Münnich Aurél azonban 1891. március 10-én nyugtatja az ellenzéket, hogy a szállítás csak 1892-ben fog meg.116
