Folia historica 8
Temesváry Ferenc: Díszfegyverek a Károlyi gyűjteményből
a penge hegyét (3. kép d.). A penge 39 mm-ről egyenletesen keskenyedik, fokéle eléri a 250 mm-t. A pengefok 8 mm-ről vékonyodik, míg a pengelap közepén húzódó gerinc vastagsága nem haladja meg a 4 mm-t. A penge zömök - közvetlenül a pengetoldat alatt — korrodált. Ez a korróziókevéssé érinti a penge két oldalán sorakozó maratott és utánvésett indák, levelek, s növények közé komponált, harmonikus egységben elhelyezett tulipán, rózsa, napraforgó motívumokat. (2. kép. c.) Ezek a motívumok a XVI—XVII. századi Magyarország pengeanyagán, ruháin, kendőin, térítőkön és használati tárgyakon gyakran feltűnnek - különösen Erdélyben és Felvidéken. 6 A penge vércsatornája nem díszítő elemként szolgált. A penge rugalmasságát fokozta, s lehetővé tette az erőteljesebb ellenséges fegyverzet átvágását is. Bár a tárgyalt pallos csak egyélű, de fokéle szúrásra is alkalmassá tette. A pallos markolata és a keresztvasa a korabeli szablyák formáját követi. 7 Anyaga ezüst, hosszú markolat-tüskékkel szerelve. 8 Hosszúsága 152 mm (1. kép. a). Két végét, valamint előlapját 7 darab türkizkő ékesíti. A markolat-tüskénél elhelyezett kő nagyobb méretű és tojásalakot mutat. Markolatának piros bársony borítása kopott, madárcsőrös — ferdén csapott, elől csúcsba futó - markolatkupakja bordázott. 5 apró türkizkő díszítéséből egy elveszett. A markolatkupak gerincre futó nyúlványa csaknem eléri a keresztvasat (2. kép. a.). Pereme profilált, felülete vésett és aranyozott, megnyúlt levelek és indák finom sora borítja (2. kép. b.). Háromkaréjos alsó lezárása a török hatást, illetve a keleti motívumok tovább élését bizonyítja ugyanúgy, mint a vörös bársony alkalmazása, amely a török pallosok egyik jellemzője évszázadokon át a fekete cápás magyar pallosokkal szemben. 9 Ilyennel találkozunk az 1708. évi munkácsi leltárban, 1 0 az 1684-ben összeírt Thököly ingóságok között. Az utóbbi megemlít egy kifejezetten portai pallost, amelynek hüvelyét vörös bársony borítja. Egy másikkal kapcsolatban pedig feljegyezték, hogy vörös bársonnyal borított, türkizekkel, jáspisokkal és rubinttal van kirakva. 1 1 A markolatkupak formája, az említett madárcsőrös kiképzés régen használatban van a Kárpát-medence területén. Ilyent látunk Válaszuti Vörös Mihály 1596-ban készített pallosán, 1 2 a Teleki palloson 1 3 és a Hadik-Barkóczy pallos 1 4 is e megállapítást támasztja alá. Ezt a markolattípust és a tárgyalásra kerülő hüvelyt nem lehet egyértelműen úgy tekinteni, hogy a Perzsiából, Törökországon keresztül érkező formák és stíluselemek elterjedése alakította ki. Ugyanis a nyugati hatás is jelentős volt, s így e darab sajátosan erdélyivé lett és az erdélyi művészet körét gazdagítja. A mondottakat alátámasztja a pallos hüvelye is, amelyen fokozott szerepet kap a felkötőpántok tagolása 56