Folia historica 8

Cennerné, Wilhelmb Gizella: Bethlen Gábor metszet - arcképei (Kelet—nyugati stíluskapcsolatok a XVII. századi portr-égrafikában)

romát örökítette meg, így kínálkozik a feltevés, hogy az ekkor már festőket állandóan foglalkoztató felvidéki város

4

6 egyik mestere volt alkotója. A fejedelem szolgálatában állott kassai képírók közül egyikkel sem tudnók kapcsolatbahozni a művet. Másik lehetőség, hogy a nyugateurópai stílusirányzatokhoz közelebbeső Nagyszombat egyik festőjének alkotásával van dolgunk. Bethlen rendelt ebből a városból portrét.

4

7 Harmadik feltevésünk, hogy Bethlen külföldről hozatott festőt az igényes kompozíció kivitelezésére. Mindenesetre ez is azon törekvését igazolja, hogy országát gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is kora színvonalára emelje. Befejezésül nem grafikai műről következtetünk korábbi festményre, hanem egy kiemelt jelentőségű festmény-portré utóéletét követjük másolataiban, sokszorosított replikáiban. A Bethlen alapította nagyenyedi (Aiud, Románia) kollégiumban őrzik a fejedelem 1626-ra datált mellképét.

4

8 A bundássüveges ikonográfiái típusba tartozó arcmás, amennyire a jelenlegi, igen elhanyagolt állapotot rögzítő fényképről kivehető, a németalföldi, sötét háttér előtt ábrázolt mellképek stílusát követi. Az arc kissé idealizált formái fény-árnyék effektusok segítségével emelkednek ki. A ruházat nagyvonalú, de jól megoldott anyagfestése is kvalitásos művészi mintára vall. A nagyenyedi gyűjteményeket ismertető Benkő Ferenc XVIII. századvégi leírásában két Bethlen portré szerepel.

4

9 Feltehetőleg a nagy auditóriumban függővel azonos tárgyalt darabunk, mert Abrudbányai Floka Sándor műve a belső thékában eltérő feliratú és nincs évszáma. A fejedelemnek ilyen tekintélyes, nagyhagyományú intézményben őrzött képmása meghatározta Erdély magyar vidékein ennek az ikonográfiái típusnak a továbbélését.

5

0 A nagyenyedi kép XVIII. századi változatai közül ismerünk olyat, amelyen a paradicsompiros-színű ruházat és a primitív, kifejezéstelen, püffedt arc még a keleteurópai provinciális portré XVII. századi stílusának legalacsonyabb szintjét képviseli.

5

1 Van azután festőileg jobb megoldású változat, de az arcból itt is hiányzik a telt orcák mögül is kiütköző csontos karakter visszaadása.

5

2 Ez az ábrázolásmód a XVIII. század tetszetős portréstílusát követi s találkozhatunk vele a marosvásárhelyi (Tirgu Mures, Románia) Teleki-téka galériájának Bethlen-portréján is.

5

3 Ezt a kissé kifejezéstelen arcú, a nagy bunda alatt szinte elvesző figurát reprodukálja egy, a XVIII-XIX. század fordulóján keletkezett, körül vágott, tehát jelzésétől megfosztott pontozó modorú rézmetszet.

5

4 A XIX. század elejének illusztrációs grafikája már más ideálokat követett, a biedermeier festészet tetszetős, anyagszerű felületkezelése mellett a történeti személyek megörökítésénél az arcvonások nem nélkülözhettek bizonyos sima ecsetkezeléssel megfestett fennkölt kifejezést, vagy ennek a grafika speciális eszközeivel történő 39