Folia historica 8

Cennerné, Wilhelmb Gizella: Bethlen Gábor metszet - arcképei (Kelet—nyugati stíluskapcsolatok a XVII. századi portr-égrafikában)

előképek stílusbeli hovatartozásának, s ezzel a művészi minták cseréjének meghatározását. A metszetek felderíthető előképeinek stílusvizsgálata arra is használható, hogy feltegyük a kérdést, adott esetben hová folyamodtak művészi mintáért a grafikusok? A minták kiválasztásának hitelességre törekvésre és típusgazdasága kimutatja, milyen hely illette meg fejedelmünket a kor szereplőinek rangsorában? Tanumányunkban nem hagyományos értelemben vett ikonográfiát kívánunk írni elsősorban, hanem Bethlen grafikus portréinak stílusvizsgálatával következtetni a nyugati metszők és Erdély belső művészeti éltének kölcsönhatására, valamint az erdélyi portréművészet korabeli állapotára. Bethlen Gábort 1613-ban választották Erdély fejedelmévé. Ugyanebben az évben jelenik meg legkorábbi portréja kettős aranyán.

5 Első grafikus portréja 1619-ből való, amikor a Habsburg-uralom ellen felkelő cseh rendek szövetségeseként kilépett az európai hatalmi politika küzdőterére. Jakob van Heyden (1573—1645) németalföldi rézmetsző röplapon mutatja be Bethlent. A félalakos portré felirata latinnyelvű, a kép alatt latin-, és német nyelvű dicsőítő verset olvashatunk.

6 A metszet az ugyanebben az évben vert tízdukátos és a fejedelem emléktalléija nyomán készült.

7 A vezéri buzogányra támaszkodó jobbkéz és háttér drapériája az udvari portréművészetből került a rézlapra, azért, hogy az uralkodóképmások külső jegyeinek alkalmazásával is kiemelje az ábrázolt méltóságát. A kísérő vers is ezért szól tiszteletreméltó, ősi családjáról, Magyarország vér nélkül történt elfoglalásáról, Bethlen herkulesi munkával elért sikereiről. 1619-re, vagy a következő év elejére tehető a Heyden metszetek nyomán keletkezett egészalakos lovaskép, hátterében feltehetőleg bécsi ostromjelenettel.

8 Az arctípus, a fejviselet és a ruházat itt is ugyanazon érem után került kidolgozásra, a nemes paripa virtuózán megfogalmazott ágaskodó mozdulatához későreneszánsz lovas hadvezér portré adott mintát, Tizian „V. Károly császár a mühlbergi csatában" c. műve

9 (1 kép). 1620-ban került kiadásra Bethlen talán legnépszerűbb, és a későbbi korokban is gyakran megismételt portré-típusa. Ovális, vagy volutás keretbe foglalt félalakos arcmás, amelyen a prémgalléros, dúsan sujtásozott bunda és az alatta viselt, csak sejttetett mente teljesen eltakaiják a figura anatómiáját, a köpeny nyílásából kissé szervetlenül kinyúló jobbkéz díszbuzogányt markol. A magastetejű, tollforgós kalpag eltakarja a homlokot, a hosszúkás arcot dús körszakáll kereteli, bajusza kétoldalt egyenesre pedrett. Orra hosszú, de húsos, sötét szemeinek tekintete szúrós.

1

0 Az alak felépítése, az öltözet egyes elemeinek kompozicionális felhasználása a korabeli lengyel provinciális portré 34