Folia historica 8

Németh Annamária: Emlékezés Mihalik Sándorra

Németh Annamária Emlékezés dr. Mihalik Sándorra Nyolcvanadik születésnapját ünnepelhettük volna, de már csak az emlékezés virágait helyezhettük el utolsó nyughelyén. Mihalik Sándor a művészettörténeti kutatás egyik legnagyobb alakja 1900. február 18-án Budapesten született, s mint maga íija életrajzában a „múzeumba beleszületett". Édesapja Mihalik József a Magyar Tudományos Akadémia tagja, mint a kassai múzeum igazgatója végezte régészeti ásatásait, írta művészettörténeti tanulmányait, rendezte országos jelentőségű kiállításait. Az eszmélő gyermek a szép régi tárgyakat látta maga körül, a múzeum sajátos levegőjét szívta be és ez a miliő nyomta rá bélyegét egész életére. Az édesapa korán észrevette fia vonzódását a művészettörténethez, támogatta s segítette őt. így vált lehetővé, hogy már hetedik gimnazista korában megjelent első önálló, a nagyszombati ötvösök életéről írott dolgozata. 1919-ben pedig a régi források és céhiratok alapján már könyvben foglalta össze ,A rimaszombati ötvöscéh" működését. Édesapjának a Tanácsköztársaság idején a Közgyűjtemények Tanácsában vállalt vezető szerepe miatt, a múzeumok kapuja egy időre bezárult Mihalik Sándor előtt. 1926-ban, a bölcsészdoktori cím elnyerése után, olaszországi ösztöndíjat kapott és a Római Magyar Intézetben két és fél éven át eredményesen kutatta az olasz-magyar ötvösség kapcsolatait. Sikeres publikációiért a Sienai Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai sorába választotta. Visszatérve Olaszországból, 1929-től tíz éven át dolgozott az Iparművészeti Múzeum kutatójaként. Itt már nemcsak ötvösművészeti tanulmányokat folytatott, hanem a múzeum gyűjteményeihez kapcsolódva, kutatta a régi magyar kerámia és fajanszgyártás történetét és olasz kapcsolatait, a pest-budai ónműves mesterek életét, és több cikkel segítette a modern magyar 203