Folia historica 8
Nagy László: Bethlen Gábor életútja legendák és tények tükrében
alább is erre utalnak olyan megnyilvánulásai, hogy a szász városok sérelmeit tolmácsoló királybírót egyszerűen fölpofozta, 5 9 vagy hogy alattvalóinak még bornemissza fogadalmuk megtartását sem engedte meg, ha ő ivást parancsolt. 6 0 Még a kedvelt testvéröccs kormányzó, Bethlen István is azt írta egyik levelében: ő ugyanúgy rettegi a bátyja haragját, mint bármely más erdélyi alattvaló! 6 1 Ezt a sok tekintetben a Báthory Zsigmondéhoz hasonló uralkodói magatartást Bethlen azért engedhette meg magának, mert szilárdabban támaszkodhatott a porta oltalmára, mint bármelyik elődje. Az oltalmat a szultáni athnamék tulajdonképpen minden erdélyi fejedelemnek szavatolták 62 de a portai viszonyokat kiválóan ismerő, és ott jó személyi kapcsolatokkal rendelkező Bethlen bárkinél könnyebben és gyorsabban juthatott ahhoz, ha trónját akár külső, akár belső ellenség veszélyeztette. Ezért is írta oly nagy magabiztossággal a csehek fehér-hegyi veresége után is: „Érdéit nem féltem én, mert meg sem meri büzleni azt a német uram török császár ellen." 6 3 Bethlen Gábor fejedelmi hatalmának fontos tartópillére volt a török porta támogatása, ám ez a körülmény — ellenfelei és ellenségei vádjaival ellentétben — sohasem tette őt a török érdekek kiszolgálójává! Még azt sem lehetne joggal elmondani, hogy valamiféle szeretet élt volna benne a törökök iránt. Csupán arról volt szó, hogy ő, aki olyan sokat élt közöttük, elfogulatlanabbul személte őket, mint legtöbb magyar kortársa. 6 4 Ez persze nem gátolta abban, hogy már fejedelemmé választásakor is fellépjen a rabul ejtett erdélyiek szabadulása érdekében, akiknek a számát különben ő húszezerben jelölte meg. 6 5 Egyik levelében azt fejtegette: „az keresztényi lélek vele született antipátiával visszaborzad a pogányokkal való együttműködéstől" — majd így folytatta —, de látni kell azt is, hogy a török a Habsburg hatalommal ellentétben „egyszer adott hitét ritkán szegi meg", politikai és lelkiismereti szabadságában azt, aki önként kéri segítségét, meg nem zavarja és a lélek (t.i. a lelkiismereti szabadság)„ellen semmi jogot nem vindical magának." 6 6 A török függést ugyanúgy elkerülhetetlen történelmi kényszernek fogta föl, mint fejedelmi elődei. 1621-ben írta egyik portai követ utasításában: „Nagy okok kényszerítették Szapolyait Szulimánnal való alkuvásra, nagyobbak kényszerítenek bennünket mostan." 6 7 Egy 1624-es titkos utasításában nagy méltósággal tiltakozott az ellen, hogy bárki is őt „törökkel béllett nevezet alatt" kárhoztassa 68 Sőt Kemény János visszaemlékezése szerint a fejedelem „igen szomjúhozza vala a pogányság ellen való hadakozást, noha külsőképpen igen színezett és kereste kedveket. " 6 9 A legtöbb kortárs azonban inkább csak az utóbbit vette észre — vagy akarta észrevenni —, s ezért személyét bizonyos idegenkedés és 14
