Folia historica 8
Nagy László: Bethlen Gábor életútja legendák és tények tükrében
gyanakvás lengte körül. Khlesel bíboros például meg volt győződve még arról is, hogy az emigrációban mohamedán hitre tért. 7 0 Nyugati szövetségesei olyanokat írtak róla: „Az erdélyi fejedelem oly hatalmas a portán, hogy az ő tanácsa határozza el a békét vagy a háborút a császárral." 7 1 Más alkalommal azt jelentették a portáról: „Gábor fejedelem oda vezeti a törököt, ahová neki tetszik, mert nagyon megbíznak benne, becsülik és félnek tőle." 7 2 Bethlen befolyását a török külpolitikára — nem kis mértékben a fejedelem dezinformáló tájékoztatásai nyomán 7 3 - barát és ellenség egyaránt eltúlozta. Hatásköre a valóságban meglehetősen korlátozott volt. Más lapra tartozik, hogy egyes dívánpasák még emiatt is háborogtak! Borsos Tamás portai követ figyelmeztette is Bethlent: „igen kedvetlenül veszik itt benn, hogy ő felsége ott künn osztja a pasaságokat és bégségeket." 7 4 Úgy véljük, hogy a fölsorolt jelenségek elegendő magyarázatul szolgálhatnak annak megválasztására, hogy Bethlen erdélyi kortársainak többsége miért nem szerette őt politikai és katonai sikerei ellenére sem? Nagyszabású, távolbamutató célkitűzései fokozott terheket róttak az erdélyi társadalomra, ami önmagában is ellenérzéseket váltott ki az érintettekből. Ehhez járult egy nagyfokú megnemértés, amitől még a fejedelem legszűkebb környezete sem volt teljesen mentes. Az erdélyiek többsége számára Bethlen személye valamiféle „nóvum" volt: másfajta ember mint ők. Noha körükben született és szemük láttára nőtt irányító történeti személyiséggé, mégis legtöbben olyan idegenkedve tekintettek rá, mint valami idegen világ titokzatos képviselőjére! Tartózkodó fejedelmi szokásait, folytonos írásbeli és egyéb személyi foglalatoskodásait idegenkedve szemlélték mind a magyar és székely nemesek, mind a szász polgárok. Nagyvonalúságában új színfoltot képviselt kora társadalmában: a kicsinyes, szűk rendi gondolkodáson túlemelkedő, abszolutista tendenciákat követő uralkodó alakját testesítette meg a változékonysága miatt „Tündérország"-nak gúnyolt Erdély földjén. Ezen idegenkedést szülő momentumokhoz mintegy kiegészítésként járult Bethlennek a korábbi fejedelmekénél szorosabb török kapcsolata, ami nemcsak a fejedelmi székbe kerülése körülményeiben mutatkozott meg, hanem abban is, hogy ő ostromolta meg és adta török kézre Lippa várát, a hozzá tartozó jelentős erdélyi területekkel. Jóllehet e lépés elkerülhetetlen voltát az erdélyi rendek is jól látták és elismerték, a cselekedet ódiumát viszont szívesen hárították egyedül Bethlenre. A történelem furcsa fintoraként a török ellen küzdő királyi Magyarország uralkodó osztálya 1619-ben éppen Bethlen szoros és jó török kapcsolatai miatt jutott arra az elhatározásra, hogy méltónak ítélje őt Hunyadi Mátyás örkére: a magyar királyi trónra is! 15
