Folia historica 8

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) 1

Budapest hatalmas arányú népességnövekedését az elenyésző természetes szaporulat mellett az újonnan betelepültek száma adta. Az erős iparosodásnak indult város új ipari munkalehetőségei vonzerőként jelentkeztek a nagyváros körzetén kívül is, szívóhatása országos kihatású volt. A vidék nincstelen, kispénzű és vagyonú mezőgazdasági munkásai munkaalkalmat, biztosabb megélhetést kerestek a főváros üzemeiben, gyáraiban. Beáramlásuk következtében nem csupán számszerűen növekedett a város lakossága, de a népesség foglalkozás szerinti megoszlása is lényegesen átcsportosult. Az őstermelők, napszámosok százalékos aránya 1840 és 1910 között visszaesik, a közszolgálatban alkalmazottak, szabadfoglalkozásúak száma 8,4 %-ról 10,2 %-ra nőtt, az iparban, a forgalomban alkalmazottak száma mutat legnagyobb növekedést: 51,7 %-ról 20 év alatt 68,5 %-ra nőtt.

2 A mindinkább kapitalista városi társadalmi szerkezet mellett ebben az időszakban alakult ki a kapitalista nagyvárosi szintű városkép is. A szaporodó üzemek és gyártelepek mellett nagyarányú köz- és magánépítkezések formálják a város képét. Kiépült a főváros úthálózata, a közutak, sugárutak, nagyvárosi szintre emelkedett a közlekedés, épült a víz, gáz csőhálózat., a közvilágítás a belső területeken. Az 1880-as évektől a lakóházépítkezések is nagy lendületet vettek, 1869 és 1910 között a fővárosban 149 280

3 lakás épült fel. Az új lakások száma az ez idő alatt felgyűlt 600 000-es lakónövekedéshez viszonyítva nem mutat túl rossz arányt. Budapest mégis lakáshiánnyal küszködött a múlt század utolsó harmadától kezdve. A felépült új lakóházak ugyanis a felsőbb osztályok, rétegek lakásigényeihez igazodtak, éppen a lélekszaporulat nagy többségét adó munkás és egyéb kispénzű elemek lakásszükségletei maradtak kielégítetlenül. Számszerű adatokra támaszkodva foglalkozott ezzel a problémával Varga Jenő is, a Társadalomtudományi Társaságban tartott előadásában: „Ha Budapest lakosságát nem választjuk szét osztályok szerint, hanem az egész népesség lakásviszonyait vizsgáljuk, akkor Budapesten is javultak a lakásviszonyok az utóbbi évtizedekben, minden lakásnyomorúság ellenére. így az átlagos szobánkénti laksűrűség 1901-ben 2,88, 1911-ben már csak 2,60 volt. A baj abban rejlik, hogy a lakásviszonyok átlagos megjavulása kizárólag a vagyonos néposztályok lakásviszonyainak javulása folytán mutatkozik, a szegény néposztályok lakásviszonyai ellenben javulást nem mutatnak."

4 124