Folia historica 7
Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban
amelyre Kinizsi és társának domború képeit bámulatos ügyességgel, csaknem emberi nagyságban kifaragták - volt befedve." 7 8 A nagyszerű sírkövet felesége Magyar Benigna készíttette - külföldön gyakorlatban levő és nagyon pusztuló homokkővel szemben — a Magyarországon divatos, időtálló és nem utolsósorban jól kidolgozható vörösmárványból. Amikor a XIX. század hatvanas éveiben Rómer Flóris — a magyar régészet kiemelkedő alakja —, az elpusztult kolostor omladékával betakart műemlékre rábukkant, a tudományos világ számos kérdésre nem talált feleletet. 7 9 A sírkő részleteinek feltárására Rómer hosszú fáradozásai sem bizonyultak eredményesnek. A kérdést akkor még úgy tették fel; vajon mi történt a kővel, hogy az darabokra esett. Elfogadni azt a megoldást, miszerint „Kinizsi bősz jobbágyai zúzták volna össze a kemény, vagy mint a néphagyomány festi a zsarnok földesúr emlékét" nem lett volna szerencsés. Rómer nem is vállalkozott erre, hiszen a nép elképzelését nem tudta alátámasztani. A kutató így a reálisabb, de ma már erősen vitatott lehetőséget vetette fel, miszerint a kolostor összedőlése okozta a sírkő darabokra törését. Lényegében Rómer ezen nézete mellett élete végéig kitartott, bár foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy török puskagolyó zúzta szét a márványlapot, vagy esetleg 1849ben pusztították el. 8 0 A tudományos kutatás mai állása szerint a sírkő 1499-ben kerülhetett a helyére és épségét 1552 tavaszáig megőrizte. Ekkor ugyanis „a kolostort és a templomát ... a környékbeli földesurak felrobbantották, nehogy a török beléje szálljon". A sírkő a XVIII. század II. felében Zichy Jenő gróf birtokába került. Innen útja a Fővárosi Halászbástya Kőtárába vezetett, majd a nagyvázsonyi ásatások előrehaladásával — 1957-ben - a régi és az újonnan feltárt kőtöredékek összeillesztése után a nagyvázsonyi vármúzeum biztosított részére méltó helyet. Amikor Rómer kutatásait végezte a márványfej teljesen hiányzott, s csupán a váll, törzs és a bal láb volt meg. Rómer nem találta meg a kő feliratát sem, 8 1 pedig Verebi Soma feljegyzései szerint 1857-ben még a következő szöveg volt olvasható: „Erex asoni ustra Kinis heros 111 hoc urna m. ossa Cub." E szöveg rövidített. Kiegészített változata így hangzik: „Erexit Vasonis Claustra Kinisius heros Illiusc hoc urna marmaris ossa cubant." A latinnyelvű szöveg fordítása sajnos nem adja vissza az eredeti csengést. 93
