Folia historica 7

Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban

„Hős Kinizsit, ki Vázsonyban e zárdát rakatta, Hamvaiban e mély vedrű márványkő fogadta." Kinizsi sírköve ma már hűen mutatja a nagy magyar hadvezér egykori katonai viseletét: Nyakán körbefutó díszlánc figyelhető meg, rombusz alakú ékkő sort jelképezve. Felsőkalját pillangós, rákozott páncél fedi, amelyben a mozgás minden irányban biztosítva van. Vértjét gyönyörű liliomos párkány ékesíti, míg a combokat a sodronying alsó része arányosan fedi, szorosan kapcsolódva a két combvérthez, amelyek hozzávetőlegesen denevérszárny alakra csipkézettek. A lábon rákozott és csak lóháton alkalmazható ün. csőrcipőt láthatunk. Jobb lábának feje oroszlán alakján nyugszik, amely már a XIII. századtól oly gyakorian a hősiesség jelképe. A bal lábával, turbános, hosszúköntösű török alakon helyezkedik el. A fegyverzet, az oroszlán és a leigázott török együtt Kinizsi legteljesebb lényegét fejezi ki. A fekvő márványtest baloldalán hosszú egyenes kard fekszik, mellette perzsaízlésű markolattal, rövid keresztvassal ellátott, kissé hajlott pengéjű szablya, mint a felújított magyar fegyver első jele a XV. században. Nagyon nehéz ma már az idők távlatából helyes képet kapunk azokról az állapotokról, amelyek jellemezték a sírt, a templom maradványait a sírbolygatók beavatkozása előtt. Csak az maradt meg a feltételezhetően gazdag sírból, ami értéktelennek látszott, s az nem egyéb, mint a hadvezér vasból készült kardja, sodronyinge és sodronyos vassapkája. Ezek a darabok azonban sok hányódás után a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának ereklyéi közé kerültek. Elöljáróban máris elmondhatjuk, hogy a tudományos kutatás, amely Kinizsi személyét, illetőleg hadiöltözetét többrétűén megvizsgálta, ma már lényegében kisebb megoldatlan részletektől eltekintve a kérdést lezártnak tekinti. Az idők folyamán talán csak egyetlen ember volt — Gyarmathy Sándor —, aki egészen nyíltan felvetette, hogy a jelzett ereklyék nem Kinizsinek a tulajdonából valók. „Mint kuriozumot említjük meg, hogy a Muzeumunkban Kinizsiének mondott kard jóval későbbi időből származik. Nagyon valószínű, hogy a bécsi múzeumban őrzött páncélvértezet sem volt Kinizsié."

8

2 Cikkéből világosan kitűnik, hogy a kardot ismeri, de korántsem tanulmányozta a sodronyinget és vassapkát. Gyarmathy a mindenki számára oly sokat mondó elefántcsontborítású kard markolatból és a bronz keresztvasból indul ki észrevételeinek megtételekor. Szaktudása azonban nem terjedt tovább és így a pengét értékelni nem tudta. A szakértők viszont a XVIII. század 94