Folia historica 7
Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban
fejezte hivatását — részben átadva helyét az irodalmi fejlődés új korszakát megnyitó politikai költészetnek — a magyar nyelvű törekvések még erősebben kezdtek hatni. Központi kérdés lett a hagyományok ápolása, a történeti hagyományok felelevenítése és ezzel egyben összefüggésben a nemzeti öntudat kifejlesztése. Természetesen ez a romantikus múltbanézés nem véletlen jelenség. Más nemzeteknél is megfigyelhető, ha nem is oly erőteljes mértékben, mint Magyarországon, ahol a kialakulásban levő, de alapvető gyengeségekkel küzdő polgárság egyik, de rendkívül hatékony fegyvere volt. 2 8 A Kinizsiádák elteijesztése önmagában véve is a nemzeti ellenállás egyik formájának tekinthető. S mivel ezek tartalmuknál fogva és nem utolsósorban feladatukat illetően nem tudományos igény kielégítésére íródtak, úgy kell tekinteni, hogy ez valójában a néphez való fordulás de Révai szavaival élve „...odafordulás hozzá kívülről és felülről." így adódik, hogy sokan a formáknak eleget téve, jó témaválasztással, hazafias frázisokat pufogtatva silány munkákkal árasztják el a „piacot". Bors Sámuel 1825-ben írt, kevéssé ismert négyfelvonásos vitézi játéka talán a legjobban támasztja alá a fentebb elmondottakat. 2 9 E munkával kapcsolatban Bayer József megjegyzi: „...aki az élet kellemetlenségei közepette sokra becsüli egy derült óra kellemeit, az ne foszsza meg magát e színdarab átolvasásának gyönyörétől." 3 0 Bajza József viszont felháborodottan állapítja meg, hogy Bayer... igen enyhén ítélt erről az író bosszantó korlátoltságáról tanúságot tevő darabról." 3 1 Az elmondottak ellenére hangsúlyoznunk kell, hogy a munkának vannak olyan részei, amelyek a korabeli magyar színház szükségletét átmenetileg ki tudták elégíteni. 3 2 Egyike azoknak, amelyet a magyar színházak folyamatos igénye hívott életre, de keletkezése idején sem emelkedhetett ki kezdetleges verselésével, s így néhány előadás után az ismeretlenség homályába merült. Gondolatmenete ellentmondásos és ugyanaz a kettősség húzódik végig rajta, amely a romantika korát általánosságban is jellemzi. Ez a kettősség talán Kölcsey munkásságában bontakozik ki a legjobban, amikor egyrészről a nemzeti kétségbeesésnek megrázó kifejezését adja: 3 3 „Más faj állott a kihúnyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen, A dicső nép, mely tanult izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen..." másrészről viszont bizakodva hangsúlyozza: „... ha a hősi kor a maga regényes alakját századról századra nemcsak megtartja, de öregbíti, a nemzeti lelkesedés75
