Folia historica 7
Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban
venedni, el is hiszi azt, amit mesél, s valósággal aggódik hőséért. Különösen ott látjuk ezt, ahol a nép kapcsolatot tud teremteni a múlt és a jelen között. Például Pusztapalota mellett, egy kettős kőfalnál folyt egy malomhajtó patak, amelyet a néphagyomány Kinizsi ugratójának nevezett el. A monda szerint ezen a helyen nagyszámú török had lepte meg Kinizsit. „Hogy Kinizsi idejében nem járt még itt a nagyságos török az ugyan bizonyos, de azért nincs az a bölcs, aki ezt a mondát kibeszélje a nép fejéből" 1 6. Ebben az esetben ténylegesen meglévő, a nép ajkán keringő eredeti mondaanyaggal állunk szemben, amely nem merült helyhezkötöttsége miatt a feledés homályába, jóllehet nyomtatásban a paraszti kultúrának e terméke csak később jelent meg. * Az alábbiakban tanulmányozásra kerülő anyag sokrétűsége ellenére tükrözi, hogy a Kinizsi mondák és általában a Kinizsi-hagyomány egy összeforrt egységet képez, ami azonos források kisugárzó hatásának tulajdonitható. 1 7 A XVI. század nagyszerű alkotásai közé kell sorolnunk azokat a históriás énekeket, amelyeket később, sokszor keletkezésük után néhányszáz évvel jegyeztek le. 1 8 Egyik ilyen alkotásnak tekinthetjük a nikolsbuigi névtelen 1568-ban lejegyzett, illetőleg másolt históriás énekét is „Igen széphistória az Kenyér Mezején Kenesy Pálnak és Báthory Istvánnak a törökkel megvívásárul". Ugyanezt a témát dolgozza fel egy évvel később - 1569-ben Temesvári István a „Históriás ének az jeles győzelemről..." című munkájában. A két előadás között lényeges különbséget nem is találunk. Mindketten a nagy történetírónak Bonfininek feljegyzéseire támaszkodnak. A nicolsburgi mester talán kissé sokat elmélkedik, míg Temesvári határozottan az események ismertetésére vet nagy súlyt. Különbséget figyelhetünk meg a két verselés között, Temesvári kifejezetten Zrínyi sorokat használ, míg a névtelen a szokásos négy sor mellé még egy ötödiket is alkalmaz 13, illetőleg 12 szótaggal. A nikolsburgi névtelen munkáját — mint mondottuk — átírásnak tarthatjuk. Benne költői kifejezéssel, lendületes hazafiúi érzéssel mutatja be a hősöket. 1 9 ,3ok históriákat már mi magyaráztunk, Derék szent írásból énekeket írtunk, Régi magyarokról, de semmit nem értünk, És vitézségekről azért mostan szóljunk, 68
