Folia historica 7
Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban
den vitézi tetteit — úgymond — az írás betűinek nem akaijátok elhinni, higyjétek az énekmondók csacska énekeinek és a parasztok hívságos meséinek, kik a mai napig sem feledték el a magyarok vitézi tetteit és harcait." Ha a mondottakat összevetjük a nép mondáival — amelyek nem tekinthetők a költői fantázia szüleményeinek — bizonysággá válik, hogy a „történeti események tükröződését a népköltészetben kétségbevonni sem lehet." 1 0 A későbbi századok folyamán, amikor a történeti hűség fenntartása már „sorsdöntő szerepét" elvesztette, a való történeti anyagot a nép képzelete mesés elemekkel keverte, egyszóval Kinizsit óriási erejű, nagyvitézségű, emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező mondai alakká formálta. Ennek alapja nyilvánvalóan ott keresendő, hogy Kinizsi személyében ténylegesen is megvoltak azok a hősi vonások, amelyek a külső-belső elnyomásban szenvedő és sokszor már-már kétségbeesett nép képzeletét fel tudták gyújtani. Ez a lángralobbanás, a népi képzelőerőnek magasbaszárnyalása korántsem újkeletű. Már a legrégibb időkben tapasztaljuk, hogy a magastermetű, nagyerejű emberek „mondaképző" alakok. És hogy Kinizsi a köznépet megkapó tulajdonságokkal valóban rendelkezett, Bonfini, Galeotto Marzio mellett Istvánffy Miklós (1535-1615) neves történetíró is alátámasztja, aki őt „...emlékezetére méltó férfiúnak nevezi, s olyannak mondja, ki a közügyekben, hadi dolgokban, szóval a cselekvésben a legjártasabb volt, ki a fegyvert egész életében a legnagyobb szerencsével hordozta, ki ereje haditettei, esze, s erénye által a legalacsonyabb fokról a dicsőség legmagasabb fokára emelkedett." 1 1 Kinizsinek elsősorban ezek a nemes és a nép szempontjából a nehéz viszonyok között nem közömbös jellemvonásai váltak ismertté. Kegyetlenkedései, miszerint Temesváron a törököket a vízimalmok forgó kerekeire kötöztette, másokat lassú tűzön piríttatott meg, némelyeket megnyúzatott elevenen, másokat éhes disznók elé vettetett, vagy a belgrádi őrséget, mert a várat feladták elfogatta, naponként egy-egy foglyot nyárson megsüttetett és a többivel megetette — a mondottakat több szempontból csak erősíti. 1 2 A lényeg — és ezt a magyar mondavilág gazdagon bizonyítja — nem is annyira a hős személyén van, hanem a cselekedeten. Ennek megfelelően bizonyos vonatkozású nagy hőstetteket nem lehet a népmondákban kizárólag egyes személyekhez kapcsolni. így vagyunk Toldi Miklós és Kinizsi Pál személyével is. Sem Toldié, sem Kinizsié a nagyszerű tett, hanem a népé, mely mielőtt őket felékesítette vele, alkalmazta már és milyen formában, nem tudni. Ezt az összefonódást nagyszerűen mutatja az Egyházaskér községből származó meseanyagunk is, amely Vastag (Magyar!) Balázzsal és nem Toldi Miklóssal kapcsolatban mondja el a malom, malomkő, a zacskó arany, a katonásko66
