Folia historica 7

Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban

idején a költészet Jegnemesebb tárgya" a vitézség, amelynek megnyilatkozási formája a kesergő dal, vagy leginkább a krónikás ének. Az állandó küzdelmek és megoldásra váró feladatok mellett a hősök tetteinek megéneklése elsősorban nem szórakoztató céllal, s nem a mai értelemben vett szellemi élvezet kielégítésére íródott. Ugyanez vonatkozik a magyar világi műköltészet egyik igénytelen- és a humanista irodalom hatásának ellenére inkább történeti értékkel biró — alkotására a „Szabács megvétele" című krónikás énekre is.

8 A Szabács 1476. évi ostroma után íródott mintegy 150 sorban fennmaradt töredék Kinizsi küldetésének ismertetésével kezdődött, sajnos ma már csak a szemleút utolsó mozzanatát ismeijük: „... De az feljülmondott Pál Kenézy Ároknak mélységét igen nézi; Ki Szabács erős voltát elmélli: Honnég minemű álgyu? kélmelli. Szorgostt megyen Nándor Fejérvárra, Hol királ erről bizon hírt vára..." A lantosok, krónikások legjobb tudásuk szerint jegyezték fel a történelem kiemelkedő eseményeit, élethalál-harcok részleteit, hadvezérek fortélyos tetteit. Ilyen módon lettek valójában Kinizsi hősi tettei és a korabeli költészet elválaszthatatlanok. Van a kérdésnek természetesen egy másik oldala is, amit ugyan részleteiben nem fejtegethetünk, de szó nélkül elmenni sem lehet mellette. Gondolunk itt a „műköltészet rangjára emelkedő énekköltészet" — amely nyilvánvalóan nemesi osztályköltészet volt — és az írástudatlan jobbágy énekmondók, illetőleg ennél lényegesen igényesebb deákok hősi énekeinek összefüggéseire. Lényegében mindkettő azonos talajban fogant, illetve izmosodott meg, de a XVI. század folyamán — bizonyos vonatkozásban már előbb is — amikor a nemesi költészet a szóbeliség talajáról az írásbeliség felé tolódott el, útjuk szétvált. A nemesi értelmiségi szerzőknek „...egyetemesebben osztály, — rendi, vagy össznépi érdekűvé csak akkor nőtt költészetük, amikor azok a patrónusi érdekek, melyeket az énekszerző képviselt, országos érdekűvé lettek - akár a patrónus kiemelkedő, országos viszonylatban is jelentős személye, akár az alkalom, vagy a megénekelt esemény szélesebb rétegeket érintő volta miatt."

9 ők nem jegyeztek mindent fel, s később talán már azt is kétségbevonták, amit néhány évtizeddel korábban szinte átéltek. Velük szemben a deák és főleg az írástudatlan jobbágyparaszt költészetében és hagyományában megőrizte — ha nem is vetette papírra — a történeti eseményeket. Már Anonymus az egykori nagy krónikás megjegyezte Botonddal kapcsolatban: „Kiknek harcait és min65