Folia historica 7

Rosonczy Ildikó: Adalékok Lenkey huszárszázadának hazatéréséhez

általában ismerte a magyar reformellenzéknek az elmúlt két évtizedben a lengyel ügyekben tanúsított magatartását.

1

6 A fentiekben elmondottakra utal a következő eset. Lwówban március 19-én, mikor a lengyel követeléseket tartalmazó, már említett felirattal a küldöttség a helytartóhoz igyekezett, Piotr Grossenek, az egyetemi gárda tagjának emlékiratai szerint „lehangoló látvány lett úrrá azokon, akik a helytartósági palota felé vezető utakon összegyűltek. Az utcák mentén két oldalt katonaság sorakozott fel, nagy medvebőr süveges gránátosok és ágyúkat fordítottak a népnek. Hirtelen Barco kapitány vezetésével vágtatva megérkezett egy huszáregység, amely nagy fejetlenséget okozott a nép körében. De a huszárok,megállapodván a Kulczycki palota előtt,tisztelegtek, és néhányszor „Éljen"-t kiáltottak. A nép nekibátorodott és ezrével követte a küldöttséget a helytartó palotája elé. A katonaság nyugodtan állt, lábhoz tett fegyverrel. — Az említett Barco százados később egész századával csatlakozott a magyar felkeléshez."

1

7 Erről az esetről Aleksander Batowski, a lwówi Központi Nemzeti Tanács tagja, majd későbbi elnöke is megemlékezik naplójában, azzal a különbséggel, hogy szerinte a 20 000 főt kitevő tömeg éljenezte meg először a huszárokat.

1

8 Az ősz folyamán pedig, mikor a galíciai magyar huszáregységek sorozatban szöktek Magyarország felé, a legtöbb esetben számíthattak a helyi lengyel lakosság támogatására, útmutatására, adományaira és vendégszeretetére. Lenkey százada és a lengyel lakosság viszonya A század hazaszökését kiváltó okok között döntő szerepe volt a stanistawówi lengyel lakosság és a magyar huszárszázad között kialakult rokonszenvnek, és a felettes katonai hatóságok emiatt hozott büntető intézkedéseinek.

1

9 A 6. számú I. Vilmos württembergi király nevét viselő huszárezredhez tartozó századok az ezredtörzs székhelyének Brzezany-nak a környékén voltak elszállásolva. Az ezredesi osztály második századát a mariampoli kaszárnyában helyezték el. A század kapitánya Lenkey János, miután Korneuburgban elvégezte az utász-hadapródiskolát, 1828-ban került a Württemberg huszárokhoz. Fokozatosan emelkedett a ranglétrán: 1828-tól alhadnagy, 1832-től főhadnagy, 1839-től másodkapitány és 1843-tól elsőkapitányként szolgált. 144