Folia historica 7

Rosonczy Ildikó: Adalékok Lenkey huszárszázadának hazatéréséhez

Lenkey századát március végén Stanishwówba, a kerület székhelyére vezényelték „a lázadó lengyelek fékentartása végett" az ottani helyőrség, az 58. számú István főherceg nevét viselő lengyel gyalogezred megerősítésére. Stanislawówba való bevonulásuk után a huszároknak rögtön szemet szúrtak a városban fegyveresen sétáló polgárok, a nemzetőrök, s a rendfenntartás érdekében hamarosan össze is különböztek velük. A megváltozott viszonyokat most tapasztalhatták először, mivel kapitányuk parancsban kiadta nekik, hogy a nemzetőröket nem szabad bántalmazniuk, mert „a lengyeleknek ezen szabadságot ő Felsége adományozta s nekik magokat fegyverben gyakorolni szabad". Ezek szerint a nemzetőrökkel együtt kell működniük? — tehették fel a kérdést magukban a huszárok. Hamarosan megindult a barátkozás a polgárok és a magyar katonák között, s olyannyira ment, hogy a huszárok mellén megjelentek a kokárdák is, s a Joseph Kalliany dandárparancsnoknak rendezett macskazene alkalmával a közelben tartózkodó néhány huszár is a lakosság mellé állt, mikor a tüntetők az ellenük kivezényelt gyalogsággal szembeszálltak. A fegyveres incidensnek a sebesültek mellett halálos áldozata is volt egy fiatal lengyel nemes személyében, kinek temetésére a gyászoló család a huszárokat is meghívta. Azok a politikai demonstrációvá vált temetésen meg is jelentek, gyertyákkal a kezükben lépdeltek a gyászmenetben, sőt a koporsót is vitték. A dandárparancsnok az esetre felfigyelt és mikor egy újabb, a nemzetőrség lefegyverzése ellen szervezett tüntetés alkalmával a kivonuló századot és kapitányát a lengyelek megéljenezték, jelentést tett a katonai területi parancsnokságnak. A huszárszázad ellen a lengyelekkel történő összeesküvés gyanúja miatt vizsgálat indult, melynek során ugyan nem sikerült ténylegesen semmit rájukbizonyítani, Lenkey kapitányt - hosszú szolgálati ideje alatt első ízben — mégis hat napi fogsággal fenyítették, a századnak pedig, „mint nem becsületes katonáknak" ki kellett takarodniuk Stanislawówból, és helyüket az ezred „egy jobb hírnévben álló százada töltötte be". A 26 éve szolgáló Lenkey János az irányában tanúsított bánásmóddal szemben határozottan fellépett, s mint az aradi hadbíróság előtt vallotta: „Nem azért a büntetésért, mint inkább azért a durva fogadtatásért, amelyben engem gróf Paar ezredes úr részesített, aki a magyarokat rendkívül gyűlölte és engem becsmérlő kifejezésekkel illetett, átadtam neki kérvényemet a hadseregből való kilépésem iránt és azonnali szabadságolásomat kértem." A fenti események mélyen megrázták az egész századot: szeretett és tisztelt kapitányuk börtönbe került, őket pedig megbízhatatlan katonáknak minősítették. 145