Folia historica 6

F. Dózsa Katalin: A női divat változásai 1850-1895 között

20—30 éves korszakokat jelent. A datálást az is megzavarhatja, hogy gyakran előfordult még a jobbmódú családoknál is, hogy a papa a saját esküvőjén viselt frakkjában feszített (ha ki nem hízta időközben) lánya-fia esküvőjén is.

3 Kormeghatározási szempontból tehát a férfiak öltözködése néhány kivételtől

4 eltekintve nemigen nyújthat segítséget. A rang, a gazdagság fitogtatása, a reprezentálás az asszonyok „feladata" lett. Ezt a célt szolgálta a gyors divatváltozás is, amellyel érdemes és kell foglalkozni, mert a korszak társadalmi életének szerves része, követése a férfiaknak anyagilag és társadalmilag kiszolgáltatott asszonytípus érvényesülésének egyik eszköze. A nők társadalmilag meghatározott életcélja ugyanis: fiatal lányként tetszeni a házasulandó fiatalembereknek, jól féijhezmenni, majd reprezentálni a féij állását és gazdagságát, vagy éppen ellenkezőleg, eltakarni a pozícióval, társadalmi helyzettel ellentétes rossz anyagi helyzetet.

5 A legújabb párizsi, londoni divat viszonylag rugalmas utánzását lehetővé tette az ipari fejlődés, illetve néhány jelentős technikai újdonság. Az új formákat már nem bábuk ismertették meg a kíváncsi hölgyekkel, hanem az egyre nagyobb számban megjelenő divatlapok, amelyek a XIX. század második felére már nagy alakúak, sok színes és fekete-fehér rajzzal, részletes leírásokkal, kézimunka-, és életnagyságú szabásminta mellékletekkel jelentek meg. Alig volt polgári család, ahol ne járattak volna ilyen újságot, sőt a jobban kereső szakmunkások lányai, asszonyai s természetesen a varrónők is. Egy-egy divatlap legtöbbször „körbejárt". Elterjedt az a szokás, hogy egy társasághoz tartozó családok különböző lapokat fizettek elő, amelyeket aztán csereberéltek. így az új divatot nemcsak gyorsan megismerték, de a pontos adatok alapján jobban is tudták utánozni. A gyáripar fejlődésének következtében olcsóbbak lettek a ruhákhoz szükséges anyagok is (igaz, rosszabb minőségűek is), nem szólva a nagy tömegben, gépileg gyártott csipkékről, díszszalagokról, hímzésekről, gyöngyökről, jettről

6, flitterről, a dús díszítés megannyi tetszetős, de olcsó eszközéről. Az előállítást egyszerűsítette, gyorsította a század közepétől egyre népszerűbb varrógép

7 is, amely megkönnyítette a fodrok, bodrok, ráncolások felvarrását és a hímzés fárasztó munkáját is. Nem állítjuk természetesen, hogy a divatlapban megjelenő újdonságokat mindenki pontosan és azonnal követte. A divat szóról szóra történő utánzása továbbra is egy szűk réteg kiváltsága maradt. A többség — a 80