Folia historica 6

F. Dózsa Katalin: A női divat változásai 1850-1895 között

középosztály kevésbé jómódú rétegei, a kispolgárság, s főleg a munkásság — éveken, évtizedeken keresztül hordta legfeljebb némi átalakítással ruháit. Mégsem haszontalan dolog áttekinteni évről évre, pontosan regisztrálni a változásokat. Ha megkeressük, hogy a meghatározandó tárgy jellemző részletei mikor jelentek meg először a divatban, akkor ez az év az objektum keletkezésének első lehetséges időpontja, amelynél korábbi nem lehet! Természetesen későbbi igen, de az is csak egy bizonyos határon belül, mely szintén a formák meghatározott változásától függ. (Pl. krinolint bizonyosan nem hordtak 1880-ban, de magas, állógalléros derekat az 1870-es évektől kezdődően kb. 1910-ig, bár az egyéb részletek itt is árulóak, a keletkezés időhatárát biztosan leszűkítik.) Célunk nem csupán az, hogy az egyes viseleti darabok datálásához nyújtsunk segítséget, - annál is inkább, mert bár a szöveg elég aprólékosan kitér minden részletre —, a rajzok a sziluettet, a legtipikusabb formákat mutatják be. A szöveghez hasonló, részletes, teljességre törekvő ábrázolás jóval nagyobb terjedelmű lenne, ami egyben meg is nehezítené az áttekintést, összehasonlítást. A kifejezetten viselettörténettel foglalkozó kutatókat e tanulmány nem mentesíti a korszak divatlapjainak böngészésétől, bár feltehetően az ő számukra is eligazító, irányító segítséget jelenthet. Reméljük azonban, hogy olyan, egyéb területen dolgozó, nem viselettel foglalkozó kutatók munkáját tudjuk megkönnyíteni, akiknek esetleg női alakot ábrázoló festményt, dísztárgyat, fényképet kell meghatározniuk. Az ismertetés kezdő időpontjának megválasztásában közrejátszik az a tény, hogy a divatváltozás a század második felében felgyorsul. Ekkor kezdődik az a törekvés — párhuzamosan a kor historikus képzőművészeti irányzataival —, hogy az elmúlt századok viseletét felújítsák. Az ötvenes évekre a neobarokk összkép a jellemző, melyet a határozott rokokó jelleg követ (még a korszak divatjának általánosan elfogadott és használt elnevezése is: második rokokó). A XVII. század és a XVIII. század végének formáit keveri a turnür divatja. A század végéig az ekletika hatására jól megférnek egymással a különböző korok megoldásai; a reneszánsz ujjak a rokokó panier-vei, a barokk Rembrandt kalapok a Medici, Robespierre vagy Mazarin gallérra] és így tovább, a példákat lehetne folytatni. A historizmusra törekvést jól jellemzi a Magyar Bazár párizsi divattudósítójának 1887-ben írott sorai: „A műízlés jelenleg nagy szerepet játszik a női öltözetben. Előkelő hölgyek a Louvre-ban járnak, és ott gyűjtik eszméiket öltözékeikhez."

8 A barokk és a rokokó felidézését a directoire és a biedermeier „kísértete" követi, sőt még a mell alatt megkötött empire vonal 81