Folia historica 6

F. Dózsa Katalin: A női divat változásai 1850-1895 között

is feltűnik. Kacérkodnak a japán művészettel is, ez azonban egyelőre csak a legyezők, napernyők, kontyok formájában és a hímzések ívelő virágmotívumaiban jelentkezik. Hozzávetőleg 1895-re tehető az a cezúra, amikorra a történelmi formák felidézése kifárad, a divatkreátorok, a múzeumokban búvárkodó hölgyek nem tudnak semmi újat kitalálni. A történelmi ötletek ugyan továbbra is fel-felbukkannak, de legtöbbször inkább egy merészebb új vonalat „szelídítenek" meg a megnyugtató, ismert névvel (legkirívóbb példa a reformruha helyett használt empire-ruha). A historizmus korszakát 1895-tel lezárhatjuk, mert az új stílusvonalak már 1896-ban kezdenek megjelenni. 1850 és 1895 között gyorsan változik a szépségideál is, amelynek bemutatása azért is szükséges, mert a datálás kiinduló eleme

9. A század közepén a biedermeier divat szeleburdi leánykáját kedves fiatalasszony követte. Méltóságteljes és szelíd ez az asszonyka, arcát szépen övező fürtös fejével, bájos főkötőivel, ernyős kalapjával. Tartása kissé hajlott, dereka fűzővel összeszorított, s a sok alsószoknyától járása ringatózó, suhogó. Lába „nincs is", legfeljebb a kecses cipőcske orra villant ki a sokfodrú aljak alól, amely lázbahozta az értük rajongó fiatalemberek szívét. Az ötvenes évek elején feltalált krinolin

1

0 segítségével a derék körül imbolygó, hullámzó szoknya egyre terebélyesebü lett, viselője pedig kacérabb. A hatvanas években a házias polgárasszony is könnyezve olvasta Gauthier Margit

1

1 a Kaméliás hölgy édesbús történetét. A kalapot hetykébben húzta szemébe, s kipróbálta, mi történik, ha a „genre canaille" (szó szerint csatorna stílus) szerint bokáig megmutatja eddig letagadott lábát. A hetvenes évek elejére minden csábfegyvert bedobott. Törékeny, babusgatni való teremtés, akit az óriási (sok műhajjal gazdagított) fürtös hajkorona szinte agyonnyomott, s ellepett a díszítések tömege. A hetvenes évek közepére még csípője vonalát is megmutatta. Ez az agyonredőzött szűk ruha azonban korántsem az orvosok és reformerek

1

2 ádáz krinolinellenes harcának eredménye, hiszen jóformán kényelmetlenebb, mint sokat szidott elődje. Még járni sem tudtak benne rendesen, csak tipegni („amíg valaki járni tud, addig nincs elég elegánsan felöltözve'"

3, közli a divatlap), maga után húzva az inkább hosszabb, mint rövidebb uszályt. A nyolcvanas években a férfiasabb, öntudatosabb asszonytípus került előtérbe. Nem csupán a férfiak zsakettjét, keménygalléiját, sőt csokornyakkendőjét vették át, de megjelenésük is feszes, öntudatos lett. A kis kontyokon harcias kalapkák ültek, a ruha plasztikusan simult a széles vállra és erős mellre, a nagyon szorosra fűzött derékra. A kilencvenes évek 82