Folia historica 6

Patay Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye II.

Patay Pál A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye II. Azon nem lepődhetünk meg, hogy az árpádházi királyok korából egyetlen darabot sem találunk a gyűjteményben, hiszen ebből az időből származó harang a múlt századra is már legfeljebb csak hírmondónak maradhatott fenn.

4

1 Nem ismerünk napjainkban az országban egyetlen működő, a XIV. századra keltezhető harangot sem, éppen ezért pótolhatatlan veszteségnek lehet tekinteni a Mindszenten talált, feltehetőleg a XIV. század első feléből származó harang raktártűzben történt elpusztulását. De nem sokkal kevesebb kár a Szabáson, illetve Szabolcs megyében találtak tönkremenetelesem, hiszen ezekben is a gyűjtemény legkorábbi darabjai semmisültek meg. A harangoknak felirattal való ellátása a XIV. században honosodott meg. A kezdetben alkalmazott betűtípus a majuszkula, amely a XV. század közepénél tovább nem maradt használatban. Ilyen feliratú harang sincs már működésben a mai Magyarországon, de a történelmi ország területén sem létezhet • már belőlük sok. A Múzeumban levő két példány tehát mint műtárgy, ugyancsak nem jelentéktelen. Amellett - különösen az ismeretlen származású — igen szépen megmunkált alkotás, amelynek alapján fogalmat nyerhetünk arról, hogy a XIV-XV. században milyen magas fokon állt a harangöntő mesterség színvonala és, hogy hazánkban is jól képzett mesterek működtek. Jellemző e korszak harangjaira, hogy testük aránylag megnyúlt, magasságuk az alsó átmérőjük 87—92%-át éri el. Díszítés általában nincs rajtuk. Szép számmal vannak képviselve a gyűjteményben a minuszkulás feliratú harangok. E betűtípus alkalmazása a XV. század közepén kezdődik. Több harangon már évszám is található. Az 1468. évi bulcsi harangon az még minuszkulás betűkből álló római számjegy, az 1496. évi szamosújvárin és az annál fiatalabbakon már arab számjeggyel van kiírva, az 1481 évin viszont 39