Folia historica 6

Gerelyes Ibolya: Török viseletek Evlia Cselebi útleírásában

43. destar: Turbanbinde. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 723.: Baja giyilen takke, fes, ve emsali jeyler üzcrine sarilan sárik manasina gelen bir tábirdir. Vö. Pakalin, M., i. m. I. 431. 44. iisküf: Mütze. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 49., Szultáni viselet volt. Vö. Uzun^arpli, I., i. m. 218.; Karácson, /., i. m. II. 163. 45. miicavezet: der hohe Walzenförmige Turban (der früher bei festlichen Gelegenheiten von gewissen hohen Würdernträgern getragen wurde. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 819.; Szultáni viselet volt. Vö. Uzunqarpli, /., i. m. 218; első magyar említése 1632. Vö. Kakuk, S., i. m. 293. 46. fez: die rothe, ursprünglich in Fez (Marokkó) einheimische Mütze. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 666. 47. bez: gewebter Stoff, Leinwand. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 195. 48. takye: Haube, Mütze. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 247.; fejrecsavart finom és könnyű fejrevaló. Vö. Pakalin, M., i. m. III. 383. 49. car, yar$af: Tuch, Shawl. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 339.; Müslüman kadinlann eskiden tesettür (erkeklerden saklama) maksadiylc giydikleri üstlügün adi. Vö. Pakalin, M., i. m.l. 327. 50. izar: eine Art Uberwurf, welchen die Frauen über den übrigen Kleidern tragen, gewöhnlich vom Baumwollenzeuge: es wird am Kopfe durch ein Band befestigt und feilt zu beiden bis zu den Füssen herab, so das nur ein Stück des Gesichtsschleiers sichtbar ist. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 146. ill. 33. 51. yassi bajf ile: szó szerint széles, lapos fejjel, nyilvánvalóan a takje sapka formájának ellentéte. Vö. Karácson, /., i. m. 52. A török nó'i viseletről más útleírók is igen szűkszavúan írnak: Busbecq, O.G., szerint elzárva tartják őket otthon, ha mégis utcára mennek tetőtől talpig be vannak burkolva i. m. 1 I 7. Az összefoglaló leírás végére kívánkozik, hogy említést tegyünk azokról az anyagokról is, melyeket nem mindig tudunk valamely meghatározott ruhadarabhoz kötni. Ilyen pl. a londoni posztó elnevezésű durva, vastag fekete gyapjúszövet, amelyet kizárólag alacsonyrangú emberek viseleteként ír le Evlia. Vö. Zenker, J. Th., i. m. 797.; Egy 17. századi angol utazó, Moryson, Fynes, érdekes adatokat közöl a törökök által viselt anyagokról. Eszerint a velencei kereskedők gyapjút vittek Törökországba, mégpedig olyan jó minőségben, hogy a törökök jobban kedvelték azokat az angol gyapjúnál is. Emellett damaszt és szatén anyagokkal is kereskedtek a velenceiek. A nyers selyem alapanyagát kivitték Törökországból és feldolgozva, megszőve szállították vissza. Az 27