Folia historica 6

Vigh Károly: Portrévázlat Juhász Nagy Sándorról (1883-1946)

időszakában az 1935-ös választások tanulságait is úgy vonja le Juhász Nagy Sándor, hogy fontos feladat az ellenzéki, demokratikus erők tömörülése. Ebben az összefüggésben arra figyelmezteti Echkardtot, a Független Kisgazdapárt vezérét, hogy nem elegendő az ellenzék küzdelmét a Gömbös Gyula személye elleni harcra korlátozni, hanem kormányzatának egész leülés belpolitikájával szembe kell szállni. Zsilinszkyt állítja példaképül, aki az ellenzéki politikusok közül a legradikálisabban vonta le a 35-ös választások tanulságait.

4

5 „Az ellenzéki tömörülésnek — olvashatjuk a Juhász Nagy kabai beszédéről készült sajtótudósításban — fel kell ölelnie a földreform követelését, valamint az igazságosabb adózási rendszert és különösen a Tiszántúlon nagy közmunkák megindításának programba vételét." Egy későbbi megnyilatkozásában a földreformot tekinti „a magyar élet központi gondolatának".

4

7 Az ellenzéki tömörülésről úgy vélekedik, hogy a magyar demokrácia megteremtése érdekében „minden demokratikus alapon álló politikai pártnak, csoportnak és tényezőnek össze kell fognia". Nagy jelentőségű cikkében („Ellenzéki szövetség")

4

8 „népfrontot" követel, a baloldali, demokratikus pártok szövetkezését javasolja. Úgy véli, hogy a Bajcsy-Zsilinszky vezette Nemzeti Radikális Pártnak a szövetsége a Kossuth Párttal, lehetne a magja egy ilyen pártok közötti szövetkezésnek. Mindezekelőtt a Független Kisgazdapártot szeretné ott látni ebben a szövetségben. Rassay Károly Szabadságpártjáról is az a véleménye, hogy „értékes alkotó része lenne a közös népfrontnak". Az a „minimális program", amit Juhász Nagy a közös „népfrontnak" javasol, belpolitikailag a polgári demokratikus szabadságjogokat, a szegény néptömegek szociális felemelését, külpolitikai téren a „Habsburgkérdés kikapcsolását", önálló magyar külpolitikát, egy magyar kezdeményezésű dunavölgyi megegyezést tartalmaz. A magyar belpolitikában a 30-as évek második felében végbemenő fokozottabb polarizáció ugyan nem hozott létre népfrontot, mégis figyelemre méltó, hogy a Komintern stratégiájának megfelelően Magyarországon is tért hódított az antifasiszta népfront-politika gondolata. Igaz: Juhász Nagy Sándor és Bajcsy-Zsilinszky Endre ekkor még csak egy baloldali polgári tömörülésre gondolnak, de később, a második világháború időszakában mindketten eljutnak a munkásosztállyal való szövetség vállalásáig. A jobboldal nem nézte tétlenül Juhász Nagynak egy baloldali polgári front létrehozása érdekében vállalt közreműködését. Felhánytorgatták a debreceni politikus októbrista múltját, az 1918-as magyar polgári 203