Folia historica 5
F. Dózsa Katalin: Osztrák-magyar kapcsolatok és kölcsönhatások a divat területén 1850-1916 között
Cipők és csizmák (!) Férfiruhák Női ruhák Fehérneműk Férfikalap Nyakkendő 20.067.000 К értékben 22 17.316.000 К 14.921.000 К 11.283.000 К 7.366.000 К 3.071.000 К Kétféle típusú áru tudott sikerrel piacot találni, az egészen finom, jó minőségű, és az olcsó tömegcikk, mivel mindkettő hiányzott a magyar kínálatból. A behozatal hátránya nem is az, hogy „hiánycikket pótolt" vagy kiszorította volna a magyar árukat, hanem az, hogy gátolta az ilyen típusú gyártmányfejlesztést. Az országot ügynökök járták felajánlva drágább vagy olcsóbb készletüket és az osztrák cégek egy-egy nagyobb városban nagy mennyiségű árut piacra dobó lerakatokat létesítettek. Pécsett pl. három ilyen lerakat is 2 3 működött. Az is gyakori volt, hogy egyes cégek árukollekciójukkal budapesti vagy vidéki szállodákban telepedtek meg néhány napra vagy hétre. Az így eladott áru még a behozatali statisztikákban sem szerepelt. Jellemző a módszer elfogadottságára, hogy az olyan előkelő bécsi cég is használta ezt az üzleti fogást, mint a Breyer С., amely pedig még Erzsébet királynőnek is dolgozott. 2 4 A legveszedelmesebb ellenfélnek az osztrákok a konfekció területén matatkoztak. A kölcsönhatás azonban már ennek а XIX. század közepén jelentkező új „műfajnak" a megjelenésénél is nyomonkövethető. A készruhatermelés ugyanis előbb Magyarországon, pozsonyi és pesti központtal indult meg, már a negyvenes években. (Ekkor még a fekete zsinórozott magyar ruhát termelték.) Bécsben és Prossnitzban a sikeres magyar példa hatására tértek át a manufakturális termelésre. 2 5 Hamarosan azonban átvették a vezető szerepet, s háttérbeszorították a magyar üzemeket. Nem csupán az addig jelentős keleti és balkáni exportokat szerezték meg, de Magyarországot is elárasztották az olcsó tömegáruval. 1880-tól kezdődően mindig vissza-visszatér a panasz a Szabóipari Közlönyben ? „bécsi rongy" térhódításáról, („a fővárosi ruhakereskedők raktárai, vidéki kisvárosok iparosainak ruhakészletei majdnem kivétel nélkül úgy hozatik be Ausztriából") — egy 1887-es példa a sok sirám közül. 2 5 Nem csupán az osztrák készruhát hozták be Magyarországra, hanem 1897-től 2 7 a pesti nagykereskedők is Prossnitzbe vitték a kiszabott ruhákat, mert ott alacsonyabbak voltak a munkabérek. Végül a kevesebb munkaalka180