Folia historica 5
F. Dózsa Katalin: Osztrák-magyar kapcsolatok és kölcsönhatások a divat területén 1850-1916 között
lom eredményeként olcsóbban voltak kénytelenek dolgozni a magyar munkások is. Ugyanakkor az osztrák konfekció-, és egyenruházati cégek is dolgoztattak magyar kisiparosokkal, bedolgozó munkásokkal. 2 8 Különösen az ország nyugati felén, Szombathelyen, Sopronban több az osztrák bérmunka. Sőt, a prossnitzi gyárosok is szállítottak Budapestre bérmunkát szezonidőben, vagy az ottani bérmozgalmak letörése érdekében. (1903-ban vállaltak először szolidaritást a magyarok osztrák kollegáikkal). 2 9 Dolgoztak magyar iparosok finomabb, előkelőbb üzleteknek is, így az Ebenstein cég számára (mielőtt az is budapesti fiókot nyitott volna) rendszeresen készített magyar díszruhát Bíró János. 3 0 Más típusú együttműködést találunk a női szabóiparosoknál. Itt ugyanis nem csupán konkurenciaként vagy munkáltatóként jelentkeztek a bécsi cégek, hanem üzletfelekként is. Az, hogy a divatirányító nagy ruhaszalonok modelljeit a kisebb cégek megveszik és sajátjukként árulják tovább, általános szokás volt, sok helyen ma is az. A nagy francia divatházak modelljeik nagy részét a többi főváros ugyancsak elegáns szabóságainak adták el reprodukálás, illetve viszonteladás céljaira. A budapesti üzletek elsősorban a bécsi cégektől vásároltak. A Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében van egy fekete-fehér csíkos muszlinból készült ruha 3 1 (1. kép), melynek magas tüllnyaka csipkebetétes és rózsaszín selyemszalaggal szegett. Buggyosan redőzött V alakban elhelyezett krémszínű csipkebetétek, fodrok és középen egy fekete bársonycsík díszíti. Egybeszabott csúcsos fekete bársony övének közepén rózsamintás gipürcsipkerátét van. Bőven ráncolt alsó ujja rózsaszín muszlinból készült, amely fölé csipkefodros fehér muszlin borul. Szoknyája derékban enyhén ráncolt, harang szabású, alja hosszúkás alakú csipkerátétekkel díszített. A ruha érdekessége, hogy a szoknya alul hevenyészett öltésekkel varrott, felületesen eldolgozott, sőt felfejtések nyomai látszódnak rajta. A ruhaderék övszalagjának visszahajtott, kapcsos végében félig látható a cégjelzés: Madame Dezső de Fáy, Budapest. Az egész szöveg azonban csak az övszalag szétfejtése után olvasható. A szignatúra elrejtése valószínűleg nem szándékos, bár elképzelhető. A mutatós darab minden kétséget kizáróan nem ennek a kis belvárosi üzletnek a munkája, hanem az osztrák divatipar legkiemelkedőbb személyiségének, a párizsi „haute couture" 3 2 tagjának, Drecollnak 33 1907-es nyári kollekciójából egy „Henriette" nevű modell. Az osztrák bemutatók ruhakölteményeinek terveit 3 4 a Modesammlungen der Stadt Wien könyvtárában őrzik, s ebben a mi ruhánk rajza is fellelhető, aprólékos, gondos kidolgozásban. Az érzékletesen és igen anyagszerűen megfestett akvarellen I 181
