Folia historica 5
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéhez I.
követelések terén.' Tischler Vincze képviselő pedig a lényegét fogalmazza meg a kérdésnek, amikor a parlamentet igyekszik meggyőzni arról, hogy az egylövetű fegyver lőtávolsága nem megfelelő. 2 0 A parlament ugyan elfogadja az egylövetű fegyverek kiegészítésével kapcsolatos költségmódosítást, de az elhangzott beszédek egyértelműen tükrözik, hogy a kérdést senki nem tartja lezártnak. Ugyanis 1885-re az ismétlőfegyverek bevezetésének szükségessége egyre nyilvánvalóbbá lesz. A régi fegyver rossz, az új fegyver ekkor még nincs elfogadva, s így érthető, hogy a Monarchia területén is az ezirányú kísérletezések meggyorsulnak. Ez azonban nem választható el az európai államok általános felfegyverkezésétől, ami alól Magyarország sem volt kivétel. Természetesen Magyarország, politikájából adódóan, a felfegyverzés ellen általánosságban nem tiltakozott, de „... misem természetesebb - hangoztatja a parlamentben Gulácsy Gyula-mondom,mint hogy mi a hadseregnek általunk oly rég óhajtott és törvény által is concedált különválasztását legerélyesebben sürgetjük." 2 1 A hazai hadsereg szükségleteit pedig a hazai iparosok termékeiből szeretnék megoldani, ami a magyar iparnak hatalmas lendületet adna. Fejérváryt érzékenyen érinti a képviselő felszólalása és kijelenti „,... bátor vagyok megjegyezni, hogy a fegyverektől kezdve, melyek akkor szállíttattak, midőn még fegyvergyárunk fennállott és mely — fájdalom — azért szüntette meg működését, mert nem volt képes magát akkor fentartani, midőn a honvédség számára a szállítás beszüntettetett, az utolsó bakancsig, ma minden Magyarország területéről szállíttatik." 2 2 Az igazság az, hogy a megrendelést a miniszter a Consortium-nak adta ki, amely az iparkamarákkal kölcsönösen kialakított árakon végezte a szállítást Magyarországnak és Ausztriának egyaránt. Magyar lerakatokból szállították tehát, de az árut nem Magyarországon állították elő, s így ez a szállítás a magyar ipar fejlesztését nem szolgálta. A miniszter pedig a kisipar mellőzését kautióval indokolta, amely valójában ruha volt, s amelyet a szállító volt köteles letétbe helyezni. Ez lehetővé tette, hogy a tartalék ruhákra a honvédség a parlamenttől ne kéljen újabb összegeket. 2 3 Az 1880-as évek közepétől tehát Európa államaiban egyre többet hallunk a meglévő katonai fegyverek korszerűtlenségéről. A katonai szakemberek elsősorban a rendszeresített fegyverek tűzgyorsaságát tartják alacsonynak. A mondottak ellenére a fegyverek lecserelését egyértelműen nem javasolják. Az ismétlőfegyver bevezetése, elsősorban gazdasági kérdés, bár nemkis helyet kap e problémakör megítélésében a katonai fölény biztosítása. Ezt látszik bizonyítani az 1886. január 17-én közzétett nyilatkozat is, amelyben a hadügyi kormányzat mgg cáfolja, hogy tervbe vette volna az ismétlőfegyver 143
