Folia historica 5

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéhez I.

Temesváry Ferenc Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből I. Az elmúlt évtizedek széleskörű és nagy áttekintéssel folytatott kutatásai a magyar ipartörténet számos, ezideig elhanyagolt vonatkozásait világították meg. Azonban az összefoglaló szakmunkák, nagyobb tanulmányok és monográfiák a XIX. század II. felének fegyveriparát csak nagyvonalaiban érintették, s ezen belül is elsősorban a kisipar hazai vonatkozásait kutatták.

1 A II. világháború után, amikor napirendre került a legújabb kor szinte napjainkig elnyúló fejlődésének múzeumi bemutatása

2 és megszűnt a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára is kizárólag „nemzeti jellegű" lenni, a gyűjtési határok kiszélesedésével, a nemzeti történelmünkkel kapcsolatos polgári és köznépi, ezideig „idegen elemek" befogadásával nemcsak nemzeti múltunk, hanem nemzeti jelenünk is kellő hangsúlyt kapott. Ezzel összefüggésben kezdtük meg a Magyar Fegyvergyár megalakulásának körülményeit vizsgálni. Természetesen bevezető tanulmányunkban e létesítmény főbb állomásait tudjuk csak nyomon követni, de kísérletet teszünk arra — sokszor látszólag részletkérdéseknél időzve,— hogy kitéljünk azokra a sajátos hazai viszonyokra, amelyekben a Magyar Fegyvergyár megszületett. A XIX. század II. felében üzembehelyezett fegyvergyárak vizsgálata hűen tükrözi, hogy a hazai birtokos-tőkés uralkodóosztályok csak annyiban képviselték a magyar fegyvergyártást, amennyiben az hatalmi és gazdasági érdekeiket szolgálta. A kiegyezés után az általános fejlődés felgyorsulásával összefüggésben került napirendre — az osztrák és magyar burzsoázia érdekeinek megfelelően — a katonai lőfegyverek gyártása is. Alapvetően azonban Ausztria Magyarországot nyersanyagtermelő bázisának és piacának tekintette, s ez meghatározta a magyarországi feldolgozó ipar támogatásának mértékét. Ezen a ponton a magyar és osztrák burzsoázia összefonódottsága, ugyanakkor egymás elleni harca és részben a hazai nagypolgárság ereje határozta meg a 139