Folia historica 4

Rúzsa György: Magyarország XVII. századi képe a francia népies grafikában

Az imagerie közönsége nem követelt a mesterektől magas színvonalú művészi munkát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Szent Jakab-utcai rézmetszet-kiadók néhányánál az imagerie populaire az oeuvre-nek csak egyik, egyéb műveiktől élesen elkülönülő részét jelenti. Nevükkel igényesebb rézmetszetek szignatúráján is találkozunk. Erre néhány példa a magyar vonatkozású anyagban is akad (például Zrinyi Miklós mellképe Jean Frosne-től és Balthasar Moncornettől, Thököly Imre mellképe, Thököly és II. Rákóczi Ferenc érem alapján készült képmásaThomassintől )..A szorosabb értelemben vett arcképeket és az imagerie-t azonban már a XVII. században is különkülön műfajoknak érezték. Erre mutat az a körülmény is, hogy a gyűjteményekben más-más kötetekbe kerültek. A népies rézmetszőktől a történeti hitelességet sem kérhetjük számon. Hiteles források felkutatása és megszerzése hosszadalmas és költséges feladat volt és a magyar tárgyú darabok esetében a kiadók erre a földrajzi távolság miatt is nehezen vállalkozhattak volna. Jól látható ez a most közölt, eddig részben ismeretlen budapesti vedutákon illetve ostromképeken. Egyszerű átvételek ezek korábbi — néha száz évvel korábbi — metszetekről. Másolás közben a kompozíció bal és jobb oldala gyakran felcserélődött, de ez sem a művészt, sem a lapok vásárlóit nem zavarta. Így a most felbukkant látképek nem nyújtanak új adatokat a város korabeli alakjára, nem azt tudjuk meg belőlük, hogy milyen volt Budapest a XVII. század elején. De értékes források arra vonatkozólag, hogy milyennek képzelték a török uralom alá jutott, majd 1686-ban felszabadított középkori magyar fővárost a távoli Franciaországban. Meglétük azt bizonyítja, hogy sorsa érdeklődést keltett a francia közvéleményben. A párizsi rézmetszők magyar vonatkozású műveinek további csoportja egy másik műfajhoz, a naptárak, az ún. almanach royal-ok kategóriájába tartozik. A naptárnak ez a formája, amely a manapság is divatos nagyméretű falinaptárhoz hasonló, XIV. Lajos uralkodásának idejére alakult ki és közel egy századig virágzott. A majd egy méteres, két lemezről nyomtatott rézmetszetek a feldolgozott lapok között a legmagasabb művészi színvonalat jelentik. A naptárlapokon egy nagy vagy több kisebb kép az elmúlt év legfontosabbnak tartott eseményét vagy eseményeit ábrázolja. Tárgyalások, fogadások, csaták és ostromok képeit, a dinasztia tagjainak életéből vett momentumokat találunk közöttük. A magyar vonatkozású lapok elsősorban csatajeleneteket tartalmaznak. Akár az egész képfelületet elfoglaló kompozícióról van szó, akár kisebb méretben, mint kép a képben jelenik meg a kiemelt esemény, szerkesztési elvei mindig a XVII. századi csataképfestészet műfajának megfe37