Folia historica 4

Kolba Judit: Hans Mautner brassói ötvös

ró talpas pohár Apor István címerrel. Erdély régi művészeti emlékeinek kiállítása. Katalógus (továbbiakban Erdélyi Katalógus 1931) (Bp. 1931) 32., 138. sz. - b) Apor István és Farkas Zsuzsanna nagy kupája, címereikkel, 1688. évszámmal. Uo. 21. 77. sz. — c) Apor Istvánné kancsója, elején a házaspár címerével. 1704. Nagyszebeni Georgius Weinholdt I. mester műve. Uo. 23. 84. sz. Ltsz.: Poe. Jank. 157. Kőszeghy E., i. m. 257. Nr. 1439. - d) gyapjas pohár Farkas Zsuzsanna címerével, 1702. évszámmal. Erdélyi Katalógus 1931. 32. 142. sz. 19. Nagy /., i. m. 56., Apor P., i. m. mindegyik fejezetében. 20. Ltsz.: Poe. Jank. 70.a. Méretei: M.: 14,9, Szájátm.: 10,8, Talpátm.: 7,8 cm. 425 g.; Kőszeghy E., i. m. Nr. 234 d. 21. A poharak az Iparművészeti Múzeumban voltak kiállítva. Erdélyi Katalógus 1931. 30. 129. sz., bár itt még feloldatlanul említik a mesterjegyet. 22. Ltsz.: Poe. Jank. 70.b. Méretei: M.: 14,3, Szájátm.: 10,4, Talpátm.: 7,5 cm. 380 g.; Kőszeghy E., i. m. 41. Nr. 234.e. 23. Bővebben ír Gyárfás Т., A brassaiötvösség.. 261., de csak а VIII. számú poharat említi. Szerinte 12 vagy több darabos sorozat tagjai lehettek. 24. Bárányné Oberschall Magda, A magyar iparművészet a hódoltság korában c. dolgozatában így jellemzi az egybejáró poharakat: „díszítésük szükségszerűen lapos, vésett." Magyar Művelődéstört. III. 576. 25 .Nagyi., i. m. VII. (Pest 1860) 473. és 475. 26. Felesége, Káinoki Zsuzsanna s két fia maradt, Mihály és Pál. Uo. VII. 476. 4., 5. jegyz. 27. Címerük rajzát 1.: uo. VII. 473. 28. A nagyobbik (IX.) ltsz.: 1917. 46.1. M: 14,7, szájátm.: 10,4, talpátm.: 7,3 cm.; Kőszeghy E., i. m. 41. Nr. 234 g. A kisebbik (IV.) ltsz.: 69.7

.С. M.: 10,8, szájátm.: 8,2, talpátm.: 5,7 cm. 29. Siebmacher, I., Grosses und allgemeines Wappenbuch. (Nürnberg 1893); Nagy I., i. т.. Áldási Antal, Magyar címeres emlékek (Bp. 1926) ésTurul 1943.1-57. (18831943). 30. Áldási A., i. m. П., III. és IV. kötetben újabb nemesi címerekben hasonló sematikus oroszlánképek (II. kötetben: Ónodi Pap Márton 1630, Bogovicz István 1655, Tóth Szigethi Mihály 1656, Göncz György 1689; III. kötetben Gönczy Szabó György 1623, Rainprecht Pál 1628, Bohos Mátyás 1641 stb. IV. kötetben a század második feléből Kolos István 1664, Kozma György 1668, Iskey András 1678, Cekus István 1694-ből). Hasonló felsorolás Donászy Ferenc, Az oroszlán ábrázolása a magyar heraldikában. Turul 52 (1938) 7., 21-25. sorolja fel a XVII. századi címeres leveleket. 31. Uo. 24. 32. 1917. nov. 24-i levél a Kultuszminiszterhez, a Kilényi gyűjtemény Ernst Múzeumbeli aukciója tárgyában: nem volt ugyanis elég pénze a Nemzeti Múzeumnak akiválasztott XV-XV1II. századi tárgyak megvételéhez (MNM. Irattár 280/1917). 1917. dec. 4-én 6000 koronát kapnak, a VKÜ 189980-1917) III. XI. 30. sz. átirattal. Az aktákból nem derül ki, milyen alapon csökkentették a kiválasztott tárgyak számát, de csak 3924 korona átutalásáról maradt feljegyzés, melyet két XVII. századi magyar ötvösmunkáért а г Iírnst Múzeumnak elküldtek. MNM. Irattár 292/917. 33. Óra-Ékszer Vállalattól vett tárgyak jegyzékének aktaszáma: 863-01-48/1969. KKO. 34. A serleg ltsz.: 1949.323. Mérete: M.: 16,7, szájátm.: 8,2, talpátm.: 7,8 cm. A múzeum az egykori Wolfner gyűjteményből jutott hozzá. 20