Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

hogy a magyar nagybirtokos-finánctőkés uralkodó osztály vezetésével létrejött a magyar imperializmus rendszere. Ebben a megfogalmazásban benne vannak egy modern kapitalista állam gazdasági-politikai ismérvei éppen ügy, mint annak sajátos magyar jellemzői, a kapitalista fejlődés korlátai és ellentmondásai. Nagy súllyal merült fel a nemzetiségi kérdés ábrázolásának módja. Mi ezzel a két-térképes megoldással — lehet, hogy egyesek számára átfedésnek hat — külön akartuk bemutatni az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi összetételét és külön Magyarországét. Ehhez természetesen néhány dokumentumot, kimutatást, fényképet is elhelyezhettünk volna, mindez azonban a kiállítás terjedelmét növelte volna, amellett, hogy gondot okozott volna, hová is helyezzük. Hogy ez kardinális probléma volt a századfordulón, nem kétséges. Azzal tudtuk csupán a hiányérzeteket enyhíteni, hogy fő helyre tettük a térképeket. Kérem ezt is figyelembe venni. A kétarcú Magyarországról beszélt Miklós Róbert barátunk és azt mondta, hogy mi megoldottuk ezt a kétarcúságot. Ugyanakkor egy figyelembe veendő módszertani kérdést említ. Valóban roppant nehéz feladata a muzeológusnak a meglévő adottságokhoz, az installációhoz az anyagot hozzáilleszteni, a teremhez alkalmazkodva és nem megfordítva. Ideális megoldás még sehol sem született. Mindig az a probléma, hogy szűk a hely, de ebben az esetben még fokozottabban éreztük ezt. Ha mégis tetszett a kiállítás;azt a tárgyi anyag gazdagsága okozta. Ami a további hiányosságokat illeti — pl. Budápest-központúság, amit Fülep elvtárs város-központúsággá variált — szerintem a kiállításra csak részben érvényes. Mert ha a kiállítást nézve átgondoljuk: milyen témát, milyen mértékben ábrázoltunk, akkor talán egyetérthetünk azzal, hogy a mezőgazdaságnak és a parasztságnak az útját viszonylag a legrészletesebben sikerült feldolgoznunk. Ezt tessék figyelembe venni! Nemigen említhető még téma ebből a kiállításból, ami ilyen részletességgel került volna bemutatásra, mint éppen a magyar parasztság és a mezőgazdaság. Hozzáteszem még azt is, hogy a forgatókönyvi vitán még sokallották (!) is ennek a hangsúlyát. És akkor egyet kellett értenünk mindazokkal, akik azt mondották, hogy a századfordulón mennyire központi a paraszt- és a földkérdés. Ami a városi problémákat, mondjuk így: urbanizációt illeti, igaz, a főhangsúlyt a budapesti vonatkozásokra helyeztük, bár hiszem, hogy nem kerülte el a figyelmüket néhány urbanizációs képünk a vidéki városokról. De igaza van Miklós Róbert barátunknak, aki szerint legalább számokban nagyon jól lehetett volna ábrázolni a kapitalista fejlődés jelefttőségét a városok szempontjából. Szó esett a kivándorlásról is. Erről röviden annyit, hogy a kivándorlás döntően parasztprobléma. A statisztikai adatok szerint is a kivándoroltaknak legalább 90%-a 174