Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

a parasztság soraiból került ki és csak 8%-a volt birtokos, 2%-a iparos származású. Wekerléről beszélve, szeretném, ha figyelembe vennék, hogy vele kapcsolatban a fényképen és a hozzátartozó szövegen kívül, ahol nagyon röviden fogalmaztuk meg történelmi jelentőségét, semmi mást nem tettünk ki. Kivéve a „Borsszem Jankó"-nak a karikatúráit. Pedig Wekerle — ahogy mondani szokás — „Megér egy «misét!", aki nemcsak az első polgári miniszterelnök volt Magyarországon, hanem Magyarországén kívül az egész Monarchia pénzügyeit is stabilizálta. Ezen kívül miniszterelnöksége alatt olyan pénzügyi intézkedések születtek, amelyek máig ható érvényűek. Wekerle későbbi, 1910-es évekbeli reakciós szereplése nem mond ellent annak, hogy pozitív alkotó évtize

1 deit ábrázoljuk. A képzőművészet problémáit nem kívánom részletezni. Voltak bizonyos eltérések a felszólalások között. Magam azokkal értek egyet, akik Benczúrt a korszak jellegzetes festőjének mondják. Való, hogy egy képzőművészeti tárlóban sok mindent zsúfoltunk össze és talán tényleg helyesebb lett volna Rippl-Rónait a galériára helyezni. Egyébként mi is úgy véltük, hogy szerencsésebb lett volna, ha a progresszió — aminek a kiállításon történt ábrázolását nagyon helyesen mondotta Vörös Károly kitekintésnek — nem a galérián kerül bemutatásra, hanem máshol, feltűnőbb helyen. De megint csak a terem adottságait kell említenem. Ha azonban a második reformnemzedéknek oly nagyon jelentős személyiségei és alkotásai láthatók itt, akkor talán ez a kitekintés mégis elérte a célját. Felmerült még ezzel kapcsolatban az időhatárolás problémája. Ezzel számolva, igyekeztünk kb. 1910-ig lezárni a korszakot és nem elmenni a világháború kitöréséig munkásmozgalmi és egyéb szempontból. Azért maradtunk 1910 előtt, — mert ha a különböző haladó szellemi mozgalmakat tekintjük, jó részük 1900 és 1910 között zajlik le. Pl. a Társadalomtudományi Társaság, a Nyugat megalakulása, a képzőművészeti irányzatok megjelenése, Bartók és Kodály első népzenei gyűjtése stb. A galériával kapcsolatban kell még megemlítenem, hogy Dienesné kartársnő figyelmét elkerülte: . mi a modern magyar irodalom megszületését Ady, a Nyugat-nemzedék vonatkozásában a progresszió keretében ábrázoltuk. Kapusi Erzsébet észrevéte;lére azt kell válaszolnom, hogy mivel a nagymesteri szék olyan különlegesen érdekes és egyedi darabja a szabadkőműves anyagnak, ezért nem hagyhattuk # el. És szerintem nem más tárgy rovására hangsúlyoztuk. Idő hiányában sajnos nem térhetek ki apróbb részletekre. De elnézést kérek azért is, ha fontosabb kérdést kihagytam volna. A paraszti téma kapcsán nem reflektáltam arra, amit Fülep elvtárs úgy fejezett ki, hogy az ittmaradt parasztságot nem kellően reprezentálja a paraszti enteriőr.. Ez kétségtelen, de mi nemcsak az enteriőrben ábrázoltuk a parasztságot. Ábrázoltuk a szegény-parasztság mozgalmait, jel175