Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

volna. Túlságosan Budapest-centrikusak vagyunk és nem fordítunk kellő figyelmet a vidéki életre. Pedig nem ártott volna olyan jelenségekkel is számolni, mint a Zsolnay-majolika, a Hamerli-kesztyű. Igyekezzünk hát, hogy a jövőben ne Budapest-központúan nézzük a magyar világot. Ez a gyűjtésre is vonatkozik. Fazekas István (Kiskunfélegyháza): Másodszor néztem végig a kiállítást és örömmel nyugtázom, hogy vezetéssel, sőt szakmai vitával találkozhattam. Újra végiggondolva, hogy mind a magunk, mind a szakma számára, mit jelent ez a kiállítás, látjuk, hogy a téma iránt rendkívüli az érdeklődés. Az anyag áttekinthetősége az említett terem- és installációs adottságok kisebb buktatói ellenére is egyértelmű és világos. Csak megerősíthetem Miklós professzor véleményét vidéki értékeinkről. Szívesen láttam volna a Békés, Csongrád megyei, hódmezővásárhelyi anyagot. Ami az irodalmi és egyáltalán művészeti, tudománytörténeti áttekintést illeti, jó lenne hangsúlyosabbá tenni Mikszáth jelenlétét, nem csupán használati eszközeivel, hanem írásaival is, mint ahogy Ady esetében történt. A kiállítás zárómondataként talán helyet kaphattak volna a századforduló kutatói is, pl. Horváth Zoltán, hogy csak egyet említsek. Horváth Miklós főigazgató (Budapesti Történeti Múzeum): Csak elragadtatással szólhatok a kiállításról. Rendezői roppant szellemesen, áttekinthetően, gazdaságosan láttatják a századforduló társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális fejlődését, az életmód-történetet. Ügy, ahogyan kell. Egy dolog azonban hiányzott. A századforduló Magyarországára a nemzetiségi lakosság nagy száma jellemző. A hihetetlenül jól komponált kiállítás mellőzte a kérdés ábrázolását. Legalább egy-két tárgyi dokumentummal kellett volna ezt jeleznünk. A kiállításnak egyik fő pozitívuma, hogy az ún. „boldog békeidők" nosztalgiáját eloszlatja. A Budapesti Történeti Múzeum nevében még egyszer őszintén gratulálunk, annak pedig külön is örülünk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum túllépett 1848—49-en és kiállításaival is a legújabb idők félé halad. Szinyei-Merse Anna (Magyar Nemzeti Galéria): Mindannyian örülünk a kiállítás sikerének, sok-sok pozitívumának, de mint művészettörténésznek, az az érzésem, hogy a.rendezők kissé egyoldalúan válogatták ki a képzőművészeti anyagot gyűjteményükből. Rippl-Rónai József ui. inkább már a századfordulót követő festészet képviselője. Nagybányára utalt a két Ferenczy Károly festmény. De ha Nagybányát nem is említjük, csupán Ferenczy Károlyt, akkor miért nem beszélünk azokról a művészekről, akik esetleg ezeknek útját pontosan a századforduló körül előkészítették? Elnézést a névazonosságért, de ugye Szinyei-Merse ?ál volt az, aki a Mintarajz 168