Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

Iskola főigazgatói székébe kerülve, bevitte Lyka Károlyt és Ferenczy Károlyt, mint festőművészeket és ezzel mintegy hivatalosan is elismerte az új művészeti törekvéseket. Amikor a mindig is meglehetősen retrográd, és kifejezetten a korszak legreprezentatívabb festőjének tartott Benczúr Gyulának ilyen nagy helyet szentelünk, érthetetlen, hogy pl. Munkácsy, Szinyei - és még néhányat, említhetnék — miért nem szerepelnek több anyaggal. Feszty Árpádnak láttuk egy levelét, de már a körképére — ami szintén kortünet volt - nem történt utalás. Bár ez nem művészeti kiállítás, de talán egy' pár építészre, szobrászra is gondolhattak volna a rendezők. Környei Attila (Sopron): A sokat szidott installációról szólva, nem akarom dicsérni a bérelt paravánokat, de szükségesnek tartom hangsúlyozni, milyen kitűnően alkalmazkodtak a forgatókönyvírók és kiállítás/endezők ehhez az installációhoz. Koncepciójukat tekintve az életmód-kiállítás nem kimondottan újdonság. Jóllehet, a legújabbkori muzeológia tavalyelőtt tűzte ki a jelszót zászlajára, jó néhány vidéki múzeumban azonban már évtizedek óta foglalkoznak, birkóznak a kérdéssel. De a sikert látva, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az első legújabbkori kiállítás Magyarországon, ahol áthidalták azokat a nehézségeket, amikről állandóan panaszkodunk immár tizenegynéhány éve. Legfőképpen azt, hogy a legújabb korban a fotókat, iratokat, dokumentumokat hogyan tegyük tárgyszerűvé. Az átlaglátogatót, aki tárgyakat néz a múzeumban, pem éri csalódás. Úgy látom, hogy ez az első olyan kiállítás, ahol maga a tárgy hívja fel az érdeklődést a témára. Persze azon már lehet gondolkodni, vajon a kiállítás rendezői nem estek-e át a ló másik oldalára? Azzal, hogy a történelmi tények olyannyira a háttérben maradnak és az előtérben inkább a személyre irányul a figyelem? A személyre vonatkozó emlékanyag dominál, de ismétlem, ez az első olyan magyar kiállítás, ahol a tárgy fogja meg az embert és vezeti el a történelmi tényhez. Ez az életmódot is bemutató kiállítás valóban egy klasszikus értelemben vett történeti kiállítás: nemcsak állapotot, okokat is érzékeltet, következésképpen a haladás irányát, a fejlődést. Csak az a baj, hogy a progresszió felkerült a galériára. Mert ugyan kitűnően mutatja be a századforduló Magyarországának az állapotát, de nem fejezi ki méltóan és hangsúlyozottan, hogy a Századforduló készíti elő 1918-at és 1919-et. Hadd utaljak még a nemzetiségi kérdésre. A látott két térkép világosan megmutatja a Monarchia, de főleg Magyarország nemzetiségi problémáit, gondjait. De az már nem dérül ki, hogy ezek a nemzetiségek itt és akkor szerveződtek polgári nemzetté. Dienes Istvánné (Közlekedési Múzeum): Elnézést kérek, hogy nem a közlekedés témáját feszegetem, hanem Szinyei elvtársnő gondolatát fűzöm 169