Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

Óriási dolog ez. Valóban olyan sokoldalú képet kaphattak itt a századfordulóról, amilyent történelmi munkák tömegéből kellene összeszedni. A mai erősen vizuális igényeket tekintve, a kiállítás szerintem egyik nagyon szerencsés formája a történelmi oktatásnak. Miklós Róbert (Petőfi Irodalmi Múzeum): Csak gratulációval kezdhetem hozzászólásomat, de -nem akarom megismételni a már elhangzott dicséreteket. Ügy látom, hogy a kiállítás legnagyobb problémája a korszakhatárok megvonása. A kiállítás egy kétarcú Magyarországot állít elénk. Jellemző példája a főnemesi díszmagyar és a munkásasszony vasárnapi öltözéke. A Nemzeti Múzeum ezzel a kiállításával pontosan abban a cipőben jár, mint általában a.magyar múzeumügy. Miről is van tehát szó? Van egy terem, ami a legkevésbé alkalmas kiállításrendezésre. Installációt kell tehát bérelnünk és ahhoz igazítani mondanivalónkat. Ugyanezt tesszük mindnyájan számtalan változatban. Remélhetően az épület teljes felszabadulásával és más épületek megnyerésével javul majd a Nemzeti Múzeum helyzete. Egyelőre azonban a szűkös anyagi keretek döntenek. Ennek ellenére nem tapasztaltam semmiféle zavaró motívumot a kiállításon. Egy-két dologra szeretném csupán felhívni a figyelmet és előre bocsánatot kérek, ha ezek közül valami elkerülte volna a figyelmemet. A századforduló magyar valóságához az is hozzátartozik, hogy Budapest és az ország sok más városa rohamosan, szinte amerikai ritmusban fejlődik. Kis vidéki iparos-városok nagyvárosokká nőnek. Gondoljuk csak el, milyen volt Pécs vagy Nagykanizsa 1880 tájékán? És milyen volt az I. világháború kitörésekor? Ezt pl. jó lett volna látni még akkor is, ha csak számadatokkal jelezzük. Vagy gondoljunk azokra a telekspekulációkra, amelyek Pest szűk utcáit eredményezték. Ilyen vonatkozásokat is meg lehetett volna mutatni. Ismétlem: a helyszűke miatt számok segítségével. A kivándorlási témaegységet nézve az a benyomásunk, mintha Magyarországról kizárólag csak sommás parasztok vándoroltak volna ki. Pedig elég szép számmal vették kezükbe a vándorbotot kisiparosok és kiskereskedők is. Az előttem szólók a közoktatás témáját tartották hiányosnak. Szerintem a kiállítás jól oldotta meg a kérdést. Az említett kétarcúság bemutatása ui. nagyon nehéz. Mert mint ismeretes, Trefort Ágoston — bár érdemeit sokan vitatják — európai színvonalra emelte az egyetemi oktatást. Ugyanakkor viszont a két háború között kellett megépíteni azt az ezer tanyai tantermet, amelyre kétségbeejtően szükség volt. Tudjuk azt is, hogy milyen adósságokat vett át a népi demokrácia a múlttól az alsófokú népoktatás terén, míg éppen Trefort Ágoston kultúrpolitikájának köszönhetően egyetemeink egészen más képet mutattak. Ennek a két ténynek szembeállítása — ha meg lehetett volna valósítani — igen hasznos lett 167