Folia historica 4

F. Dózsa Katalin: Öltözködési szabályok a századforduló idején

A díszes, habos, fodros fehér batisztpongyolát csak közvetlenül fölkelés után, esetleg reggelinél hordhatta. Délelőtt, otthon sima szabású, rövid (alig földig érő) uszály nélküli gyapjú- vagy pamutszövetruhát viselt, alkalmanként kötényt. Utcán angol szabású kabátban vagy kosztümben mutatkozott, nem túl nagy, egyszerű díszítésű kalappal, arcfátyollal. Kezén szarvasbőr kesztyű. Utiruhája hasonló volt, legfeljebb némileg kényelmesebb szabású. A déli korzón már posztóból vagy bársonyból készült, csipkével, muszlinnal díszített ruhában vagy kosztümben illett megjelenni, földet seprő aljjal. Elengedhetetlen tartozék volt a díszes, feltűnő kalap, a glass/.ékesztyű és boa. A lóverseny a hölgyek számára felért egy divatbemutatóval. Nemcsak a lovak, de a legdrágább ruhák, szőrmék, kalapok is versengtek egymással. Ebédmeghíváshoz magas nyakú, de díszes selyemruha dukált, ami megfelelt az egyszerűbb délutáni vagy bemutatkozó vizitekhez is. A jómódú középosztálybeli asszony még akkor is átöltözött ebéd után, ha nem várt vendéget. Díszesebb szövet-, nyáron piké vagy lenvászonruО hát vett föl. Ha vendégeket várt, ún. tea-gown vagy fogadóruhában (sima szabású selyemruha, mely készülhetett a kissé fölfrissített tavalyi színházi ruhából is) fogadta a zárt, uszályos selyemruhában, nagy kalapban, csillogó ékszerekkel megjelent hölgyeket. Az esti társasági élet is megkövetelte a magáét. Hangversenyen díszes, uszályos, de magas nyakú selyemruha volt az előírásos. A színházakban a drámai műfajoknak, de főképpen a helyáraknak megfelelően alakultak az öltözködési szabályok. Földszinten zárt, világos színű, uszályos ruhában illett megjelenni, díszes estélyi frizurával. A páholy mást követelt: nagy kalapot, szolid dekoltázst ékszerrel. A dráma több komolyságot kívánt, mint a vígjáték, ezért tanácsos volt mellőzni az élénkebb színeket. Operett-előadáson az úrihölgy ugyancsak szerényebb ruhát viselt, mert itt — mint ahogy egyik divatlapunk

9 írta —: „minden feltűnőt, rikító színűt átengedünk azoknak a hölgyeknek, akik a társaságon kívül állnak." Operában farsang elő- és utóidején a színházi páholyhoz előírt toilette illett. íratlan szabály volt az is, hogy a színházi szezon kezdetekor még a tavalyi ruha is megfelelt. Ám az első bemutató alkalmával az előkelő hölgyeknek is új ruhát kellett bemutatniuk. A főszezonban, a báli idényben félig kivágott uszályos ruhát (7. kép)}

0 estélyi frizurát, fejékkel vagy ékszerrel a hajban, csipkekesztyűt, díszes legyezőt ajánlott a társasági illemkódex. A legjobb alkalmat azonban egymás túllicitálására mégiscsak a báli szezon nyújtotta. A bálozó hölgyek ujjatlan, mélyen kivágott, muszlinból, tüllből, vagy selyemből, bársonyból készült uszályos ruhákban pompáztak. Hajkoronájukban ékszer, vagy fejdísz. Hosszú, könyökön felül érő kesztyű, legyező egészítette ki a báli toilettet. 132