Folia historica 4

F. Dózsa Katalin: Öltözködési szabályok a századforduló idején

Pontos előírások szabályozták a különböző sportesemények ruhaviseletét is (2. kép). A lovaglóruha sima vonalú, férfias szabású kosztüm nyakkendővel. (Az igazán elegáns hölgy lova színéhez igazodott a zsakett színárnyalatának megválasztásában is.) Vadászathoz vörös, fekete vagy zöld, sima vonalú, zsinórozott, zárt lódén- vagy flanellszövetből készült kosztüm illett — 1913-tól már lábszárközépig érő „rövid" szoknyák divatoztak. Biciklizéshez ugyancsak rövid, a bokát szabadon hagyó szoknyát (3. kép

У vagy bő, ráncolt szoknyanadrágot viseltek. (Elég sok gondot okozott az 1890-es évek divatlapszerkesztőinek, hogy megvédjék az „illetlen viseletet" az erkölcscsőszök támadásaitól.) Felkapott fürdőhelyeken, de még falusi nyaralásokhoz is elképzelhetetlenül sok ruhára volt szükségük az úri társaság tagjainak ahhoz, hogy délelőtt, délután, este, éjszaka, heteken át mindig más-más öltözékben mutatkozhassanak. A gazdag, választékos ruhatár olyannyira feltétele volt a sikeres nyaralásnak, hogy sok, kevésbé tehetős családnak a szerényebb vidéki nyaralásról is le kellett mondania a család hölgytagjainak versenyképtelen ruhatára miatt. A ruhák még hagyján! De az a milliónyi kiegészítő kellék: kalap, napernyő, legyező stb., hisz kesztyű nélkül még faluhelyen sem illett mutatkozni. A férfidivat terén — amint azt az audienciához szükséges öltözék bemutatásakor láthattuk — a ruha-, kabát-, felöltőfajták és a választékos kiegészítők összhangjának kellett érvényesülnie. A mellékelt táblázat

1

1 — melyet az egykorú divat-tanácsadóból közlök némi rövidítéssel — remekül érzékelteti egyébként, mily nagy fontosságuk volt az apró részleteknek, finomságoknak. A férfiöltözék merev kényelmetlensége csupán nyaralóhelyeken engedélyezett némi szabadságot viselőjének: a szellősebb, fehér vászonöltönyt, puha inggallért, lazább nyakkendőt és könnyű panamakalapot. Az öltözködési illemszabályok nemcsak alkalmanként, hanem életkor szerint is változtak. A gyermekeket három-négy éves korukig fehér, rózsaszín, illetve világoskék bő, hosszú ingszerű ruhácskákba öltöztették. A fiú öt éves kortól rendszerint matróz- vagy apródruhát viselt, hátulgombolós, térdig érő rövidnadrággal. Az első férfiöltönyt tizenkét-tizenöt éves korában kapta. A kislányruha az 1890-es évekig a mama ruháinak divatos szabását utánozta. A századfordulón egészségesebb, egyenes szabás a divatos, csípőrészen övvel, *A karikatúra szövege: - Irén: Te nadrágban biciklizel? Én ellene vagyok az új divatnak! - Lola: Miért? Olyan vékonyak a lábaid? 133